Cseh László a tokiói olimpia után vonult vissza. A 36 éves sportoló felnőtt világversenyeken szerzett hetven érmével minden idők egyik legsikeresebb magyar úszója.
Az úszó a 24.hu-nak adott nagy interjúban mesélt többet között a sikerhez elvezető úton elszenvedett sérüléseiről, a testi fenyítésekről és a vízben sírásról is.
A kiváló úszó azzal kezdte, hogy amióta nincs meg az edzések és a versenyek napi ritmusa kicsit rendszertelen lett az élete, és néhány plusz kiló is felszaladt. Nem érzi még az uszoda hiányát, de ez meg fog változni rövidesen, hiszen ahogy fogalmazott, „a vízben otthon van”. Egyelőre nem döntötte el, mivel is folytatja majd a sport utáni pályafutását.
Cseh kitért arra, hogy 2014 végén szakított Turi György mesteredzővel, mert már korábban is érezte, hogy az, amit csinálnak, nem feltétlenül jó neki.
„Összességében Gyuri bá edzői hozzáállása nem volt a legmodernebb. Ahhoz, hogy jobbá váljak, jelentős pluszt adott, hogy megtaláltam az új módszereket. Miután elkezdtem alkalmazni, láttam magamon, hogy működik. Ez megerősített. Ráadásul 2014-ben kimentem Amerikába két hétre, és ott is azt tapasztaltam, hogy az edzéseken ‘kicsit’ másképp működnek a dolgok, mint idehaza. Decemberben villámcsapásként nyilallt belém a felismerés, váltanom kell.”
Az úszó hozzátette, amikor Törökbálintra került, akkor érezte, hogy kiütköztek rajta azok traumák, amiket az évek során magába fojtott.
„A Kőbánya SC-ben az egész edzés arról szólt, hogy talán, éppenhogy meg tudjuk csinálni azt, amit előírtak, amit a medence partjáról elvártak tőlünk. Kimondott célként fogalmazódott meg az, hogy meg kell törni a versenyzőt. Ez többször el is hangzott az edző szájából. 29 évesen Plagányi Zsoltnál tanultam meg, hogy előfordul, hogy nem úgy megy egy edzés, ahogy azt eltervezzük, de attól még nem dől össze a világ, az nem tragédia.”
Cseh László nyíltan beszélt arról is, hogy Kőbányán annyira tönkrevágták, hogy nem telt el úgy edzés, hogy valaki ne fakadt volna sírva. Időben is klubot válthatott volna, de úgy érezte, nincs alternatíva.
„Akkor jött az ordibálás, a büntetés. Gumikötelezés közben koki a farúddal. Ha nem úszod meg a szintidőt, akkor ugyanez a vízben. Képzeld el, amikor becsapsz 186-192-es pulzussal és puff a fejedre. De ennél is rosszabb a lelki terror. Mert abban éltünk, ez nem kérdés. Emlékszem, rengetegszer ültünk úgy a padon a délutáni edzés előtt, hogy már előre feladtuk lélekben. Mert reggel annyira kihajtottuk magunkat, hogy délután már semmi esélyünk nem maradt az elvártak szerint teljesíteni a penzumot. Tök idegben ültünk a vízparton és azt találgattuk, vajon mit fogunk úszni, és hogy fogjuk azt túlélni?”
„Turi azt a szemléletet vallotta: ha sikerül megtörni a versenyzőt, onnantól kezdve nem lesz önálló gondolata, avagy gondolkodás nélkül csak azt csinálja, amit én mondok neki. Ha megtörik, teljesen átadja magát, és csak így lehet a maximális teljesítményt kihozni belőle, így lehet biztosan eredményt elérni.”
Cseh hozzátette nagyon sokat úsztak, és abból a végén valakiből csak kijött az eredmény, de mindez hatalmas áldozatok árán. Rengeteg olyan úszótársa volt, aki ifi korában szárnyalt, de mire felnőtté vált, kiégett, nem tudott eredményt elérni, ezért onnan kezdve nem is támogatták úgy, mint korábban.
A Micahel Phelps-szel történt rivalizálásra úgy emlékszik, hogy hiányzik az olimpiai arany, de anélkül is van élet a Földön. Nem változna az élete, ha sikerült volna olimpián megelőzni az amerikait, és a négy ezüstöt és a két bronzot sem cserélne fel egy olimpiai aranyra.
