Még most, napra pontosan egy esztendő távlatából is felfoghatatlan, hogy elhunyt Puhl Sándor. Az egykor a világ legjobb játékvezetőjének választott, vb-döntőt is dirigáló legenda halálát a koronavírus szövődménye okozta – 65 évet élt.
– Ő volt a legnagyobb csibész a pályán! – Bozóky Imre, korábbi labdarúgó-szövetségi elnök, Puhl egykori asszisztense mondta ezt. Megszámlálhatatlan emlék köti össze őket, no, meg a közös szerelem, a futball. Évekig dolgoztak együtt, rangos meccseken tevékenykedtek, és a nagy utazások során lettek igazi barátok.
– Sanyi arra született, hogy futballbíró legyen. Értette a játék csínját-bínját, a játékosok nyelvét. Nem túlzok, ha azt mondom: ő nagyobb csibész volt, a szó jó, nemes értelmében, mint a pályán lévő labdarúgók… Sokszor voltunk együtt, de ritkán nyílt meg, a magánéletét óvta mindenkitől. Azt is csak kevesen tudták, hogy korábban is súlyos beteg volt… Ott voltam a temetésén, azóta is gyászolom – mondta Bozóky.
Puhlról valóban keveset tudhatott a közvélemény. Együtt élt egy nála nagyjából húsz évvel fiatalabb hölggyel, ezt a kapcsolatát is titkolta, ahogyan arról sem beszélt, ha anyagi gondjai támadtak. Kemény, makacs ember volt, de talán ezért is lehetett ő a legjobb – a legeslegjobb játékvezető.
– Mi, játékosok is úgy gondoltuk, hogy ő a legjobb bíró a földkerekségen. Büszkék is voltunk rá – mesélte Telek András egykori válogatott focista – Én, mint a Ferencváros csapatkapitánya, többször beszéltem vele meccs közben, s mindig lenyűgözött a határozottsága, a szakmai hozzáértése. Egyenlő partnernek tekintett bennünket, soha nem éreztette, hogy fölöttünk állna. Engem a zöld gyepen is a becenevemen, Mancinak szólított. De az is igaz, hogy nem volt visszabeszélés, számonkérés, a döntéseit nem kérdőjelezhettük meg. Magánemberként pedig imádni való volt, közvetlen és barátságos. Puhl Sándor a magyar futball halhatatlanja, ez nem vitás!
Nemcsak az élete, a halála is titkokkal volt teli. Már azt is csak hosszas nyomozás után lehetett kideríteni, hogy kórházba került. Csakúgy, mint a diagnózist: a koronavírust. Hírzárlat volt, senki sem beszélt az állapotáról. S amikor elhunyt, a család kérésére soha, sehol nem jelent meg, hol és mikor búcsúztatják. Egy esztendővel a halála után talán már leírható: a bazilika altemplomában nyugszik, az Aranycsapat legendái mellett.
– Nekem sem mondták meg, hol lesz Sanyi végső nyughelye – árulta el az elismert győri sportvezető, Klement Tibor – Pedig én voltam az egyik legjobb barátja. Rengeteget beszélgettünk, órákon át. Ha valamelyikünk elutazott, akkor felhívta a másikat. Még most is úgy vagyok vele, ha útra kelek, automatikusan hívnám őt. A kórházba kerülése előtt nem sokkal beszéltem vele utoljára. Aztán jöttek a hírek a koronavírusról, amiből talán felépült volna, ha nem kap kórházi fertőzést… Hiányzik nagyon.
Indirekt/Blikk
