Kilencven éves korában elhunyt Desmond Tutu, pap és aktivista, aki az apartheid ellenes mozgalom egyik kiemelkedő alakja volt Dél-Afrikában. Karácsony másnapján hunyt el a dél-afrikai Fokvárosban.
„Desmond Tutu nyugalmazott érsek halála a gyász újabb fejezete, országunk egy olyan kiváló nemzedéktől búcsúzik, amely felszabadult Dél-Afrikát hagyott ránk” – mondta Cyril Ramaphosa elnök. Tutunál az 1990-es évek végén prosztatarákot diagnosztizáltak, és az elmúlt években többször is kórházba került a kezelésével kapcsolatos fertőzések miatt.
„Végül 90 éves korában, ma reggel békésen elhunyt a fokvárosi Oasis Frail Care Centre-ben” – mondta Dr. Ramphela Mamphele, a Desmond Tutu érsek IP Trust megbízott elnöke és az érseki hivatal koordinátora a Tutu család nevében kiadott nyilatkozatában. A halál okáról nem közölt részleteket.
Lelkészként sokat utazott, és a Londoni Egyetemen teológiából szerzett diplomát. Bár csak az 1970-es évek közepén tűnt fel a felszabadítási harc kulcsfigurájaként, mégis hatalmas hatást gyakorolt, és világszerte ismerté vált a neve.
A karizmatikus és rendkívül szókimondó Tutu 1984-ben elnyerte a Nobel-békedíjat. Az apartheid rezsim támogatói gyűlölték, akik agitátort és árulót láttak benne. Tutut azonban nemcsak harci szelleme védte meg, hanem hatalmas népszerűsége és az őt övező tisztelet is. 1986-ban Fokváros érsekévé, az anglikán egyház tényleges vezetőjévé nevezték ki hazájában.
Tutu mindig is távolságot tartott az Afrikai Nemzeti Kongresszustól (ANC), a felszabadítási mozgalom élén álló párttól, amely immár több mint 20 éve van hatalmon Dél-Afrikában. Nem volt hajlandó támogatni a fegyveres harcot, és nem támogatta feltétel nélkül az olyan vezetőket, mint Nelson Mandela.
Tutu azonban osztotta Mandela vízióját egy olyan több fajú társadalomról, amelyben minden közösség harag és megkülönböztetés nélkül él együtt, és neki tulajdonítják a szivárványos nemzet kifejezés megalkotását ennek az elképzelésnek a leírására.
Az 1994-es első szabad választások után Mandela, aki a szabad Dél-Afrika elnöke lett, Tutut kérte fel az Igazság és Megbékélés Bizottság (TRC) elnökének, az apartheid-korszak emberi jogi visszaéléseivel foglalkozó bizottság elnökének.
Tutut mélyen traumatikusnak találta a feladatot. Elszomorította és nagyon zavarta a fehér jobboldal, néhány mainstream liberális és az ANC részéről érkező vad kritika. A szörnyű tanúvallomások, amelyeket nap mint nap végighallgatott, mély érzelmi feszültséget is okoztak, a tévénézők pedig azt látták, ahogy a kemény, szellemes lelkész a kezébe hajtotta a fejét és sírt.
Az 1990-es évek végén a prosztatarákban szenvedő Tutu több időt kezdett 60 éves feleségével, négy gyermekével és számos unokájával tölteni. Továbbra is bírálta az ANC-t, és kezdetben nem vett részt Nelson Mandela 2013-as állami temetésén. Távolmaradása közfelháborodást váltott ki.
Betegsége ellenére Tutu továbbra is érdeklődött a világ ügyei iránt, és eltökélt szándéka volt, hogy hatalmas erkölcsi tekintélyét arra használja, hogy változtasson. 2015-ben petíciót indított, amelyben arra szólította fel a globális vezetőket, hogy 35 éven belül hozzanak létre egy megújuló energiákon alapuló világot, amelyet világszerte több mint 300 ezren támogattak. A petíció az éghajlatváltozást korunk egyik legnagyobb erkölcsi kihívásának nevezte.
Barack Obama 2009-ben úgy jellemezte Tutut, mint a szabadság keresztes lovagját, spirituális vezetőt és elismert államférfit, aki a kedvesség és a remény szimbólumává vált messze túl a szülőföldje határain.
A barátok úgy emlékeztek Tutura, mint egy mélyen hívő emberre, akinek bájával, melegségével és intelligenciájával kevesen tudtak ellenállni, és aki akkor volt a legboldogabb, amikor másokért tevékenykedett.
„Szeretem, ha szeretnek” – mondta a BBC Sue Lawley-jának, amikor 1994-ben a Desert Island Discs című műsorban szerepelt.
