Az orosz-ukrán háború első napján az oroszok elfoglalták a csernobili atomerőmű területét – az okok azonban kevésbé drámaiak, mint elsőre gondolnánk, a csernobili zóna ugyanis nemes egyszerűséggel csak útba esett Kijev felé. A nukleáris létesítmény megtámadásának sok értelme nem lenne, maximum szimbolikus jelentősége lehetne, hiszen Csernobil neve mindenhol félelmet kelt az emberekben.
Az orosz-ukrán háború első napján, február 24-én az orosz csapatok elfoglalták a csernobili erőművet. Ijesztően hangzik, és sokakban felmerült a kérdés, hogy mit akarhatnak az orosz katonák egy olyan atomerőműben, ami már nem termel energiát, de a talán leghíresebb atomkatasztrófa helyszíne, egy még mindig potenciálisan szivárgó, felrobbant reaktorral – a helyzet azonban ebben a tekintetben nem ilyen drámai.
A csernobili atomerőműben 1986. április 25-én egy tesztüzem robbanást idézett elő az erőmű 4-es blokkjában. A radioaktív stroncium, cézium és plutónium elsősorban Ukrajnát és a szomszédos Fehéroroszországot, valamint Oroszország és Európa egy részét érintette. A katasztrófa által okozott közvetlen és közvetett halálesetek számának becslései a több ezertől akár 93 ezer daganatos halálesetig terjednek.
A katasztrófa után az energiatermelés Csernobilban nem állt le azonnal, most már viszont nincs működő blokk a területen. A 4. blokk fölé betonszarkofág került, hogy benn tartsa a sugárzást, 1991-ben pedig a 2. blokkot, 1996-ban az 1. blokkot, majd 2000-ben a 3. blokkot is véglegesen leállították. Energiatermelési szempontból tehát az oroszoknak nincs oka elfoglalni Csernobilt – a Reuters értesülései szerint nem is ezért vonultak be a területre.
Csernobil egész egyszerűen a Kijev felé tartó frontvonal útjában van, egy logikus terület, ahonnan könnyű megközelíteni az ukrán fővárost. Az atomerőmű területét el kellett foglalniuk az oroszoknak ahhoz, hogy a leggyorsabban és legegyszerűbben eljuthassanak a fehérorosz határtól Kijevig. Jack Keane, az Egyesült Államok hadseregének egykori vezetője
Az orosz erőknek viszonylag gyorsan sikerült elfoglalniuk Csernobilt. Ez azért szerencse, mert a harci műveletek még egy leszerelt atomerőmű környékén sem túl szerencsések, pláne úgy, hogy a kiégett üzemanyagot is itt tárolják. Ugyan a 4-es blokk fölötti, immár dupla szarkofág kellő védelmet nyújt a környezeti hatásokkal szemben, nincsen azonban katonai csapásra méretezve – írja blogján dr. Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének egyetemi tanára. Azzal, hogy orosz csapatok foglalták el a csernobili létesítményeket, kényszerűen átvették az ezek fizikai biztonságáért viselt felelősséget is.
A 4-es blokk fölötti szarkofágok kisebb tüzérségi támadásokat átvészelnének, de a nagyobbak ellen nincs felkészülve a terület. Szerencsére már nincs akkora sugárzás a szarkofág alatt sem, ami globálisan problémát okozna. „A csernobili 4. blokk 1986 óta nem működik, az elmúlt 36 évben a romok alatt lévő radioaktivitás a radioaktív bomlás következtében jelentősen lecsökkent, és a hőmérséklet is alacsony az épületen belül, így nagy, messzire eljutni képes kibocsátással nem kell számolni” – írja a szakértő. A sugárzás valószínűleg lokális maradna, nem jelentene komolyabb problémát.
Az első hírek még arról szóltak, hogy a zónában található atomhulladék-temetőt érte sérülés, ezt azonban nem erősítették meg, és egyelőre inkább úgy tűnik, hogy mindenféle sérülés nélkül megúszta a létesítmény a támadást. Aszódi Attila szerint központi nedves és száraz tároló is van a területen, száraz tároló pedig egy robusztus betonszerkezet, amiben konténereken belül helyezik el a kiégett kazettákat, ezek jól védettek a fizikai behatásokkal szemben. Egy másik száraz tároló is megépült a területen, ahová Ukrajna többi atomerőművéből hoznák a hulladékot, de ezt még nem kezdték el feltölteni.
A kiégett üzemanyagok több évtizede pihentető medencékben vannak, hőmérsékletük alacsony, radioaktivitásuk egy jelentős része már lebomlott, a száraz tárolók pedig, mint említettük, védettek a fizikai behatásokkal szemben. Ha bármelyik tároló megsérülne, a sugárzás valószínűleg nem hagyná el a 30 kilométeres sugarú lezárási zónát.
Egy Csernobil elleni támadás tehát gyakorlatban nem jelentene különösebb veszélyt – nem szabad azonban elhanyagolni a szimbolikus jelentését sem, hiszen a világ minden pontján ismerik a katasztrófa történetét, Csernobil említése mindenhol félelmet kelt.
Indirekt/24.hu
