2050-re a WHO előrejelzése szerint már 2,5 milliárd ember él majd a világon valamilyen szintű halláscsökkenéssel, melynek hátterében az egyébként elkerülhető, magas egészségkockázattal járó, túl hangos zenehallgatás is áll.
A nem megfelelő zenehallgatás okozta kockázatnak 1 milliárd fiatal van kitéve napjainkban, amely később magasabb egészségügyi ellátási költségeket, csökkent munkaképességet és a mentális egészség romlását is magával hozhatja. Ma Magyarországon száz főből mindössze egy megy el hallásszűrésre.
A halláskárosodás elsősorban a kéznél lévő okoseszközökön történő lejátszási szokásokból, nem megfelelő fülhallgató kiválasztásából vagy hangos zenét játszó szórakozóhelyek és koncertek látogatásából adódhat, melynek közel egymilliárd fiatal van kitéve a világon. Dr. Tibold Eszter, az Amplifon audiológus, fül-orr- gégésze szakorvos kiemelte:
A tartós hallás gyengüléséhez elég lehet akár már egyetlen alkalom is, amikor a túl magas hangerő zajártalmat okoz. Javasolt odafigyelni ezekre a tényezőkre, hiszen a hallásunk érték!
Az egyes okoseszközök már képesek figyelmeztetni felhasználójukat arra, ha a beállított hangerő meghaladja az egészséges szintet, használata károsodáshoz vezet.
A hallásukra nem megfelelően vigyázó fiatalokból lesznek 2050-re, az előjelzések szerint 2,5 milliárdan, akik valamilyen szintű halláscsökkenéssel kell éljenek. Ez komoly terheket ró a társadalomra mind anyagi szempontból, mind pedig egészségügyi szempontból. A Hearing Health Forum elnevezésű szervezet adatai szerint csak az Európai Uniónak 185 milliárd euróba kerül minden évben a kezeletlen hallásveszteségből származó munkanélküliség, csökkent hatékonyság és a korai nyugdíjba vonulás is. Nyugat-Európában pedig a rokkantság miatt elvesztett munkaévek elsődleges oka a kezeletlen halláskárosodás. Mindemellett a speciális oktatási költségek emelkedése, a kereseti lehetőség csökkenése és a kétszeres munkanélküliségi ráta együtt jár a kórházi, a támogatott életvitel és a szociális ellátás fokozott igénybevételével, valamint kognitív hanyatlással, depresszióval, társadalmi elszigeteltséggel.
Ma Magyarországon sem sokkal jobb a helyzet, hiszen a hallásveszteség tényére már csak akkor derül fény, amikor az első vizsgálatra bejelentkezik a páciens, amely a cég kutatása szerint gyakran nem korábban esik meg, mint 72 év. Ekkorra már minden második vizsgálatra érkezőnél megállapítható valamilyen mértékű halláskárosodás és a hallókészülék használata elkerülhetetlenné válik.
Fontos, hogy időben merjünk segítséget kérni, hiszen a hallásveszteség nem szinten tartható, csak a beszédértés romlása lassítható, ehhez pedig mihamarabbi hallásvizsgálatra van szükség – tette hozzá dr. Tibold Eszter.
