Durva elemzéssel álltak elő brit és amerikai kutatók – ha igaz, amit állítanak, lassan fellélegezhet a világ a koronavírus szorításából! Az omikron vírusváltozat ugyanis az adatok elemzése szerint nem jobban halálos, mint a szezonális influenza – írják.
Miért lapos a brit koronavírus-halálozási görbe? Hogyan lehetséges az, hogy mikor az új esetek száma minden rekordot megdönt – volt olyan nap a szigetországban az elmúlt héten, melyen 189 ezer új koronavírusos esetet regisztráltak -, a halálozások száma mégis rendkívül alacsony marad?
Amerikai és brit kutatók úgy vélik, ez azért lehet így, mert a korábbi covid-változatokat rekordsebességgel kiszorító omikron-vírusváltozat halálozási mutatója rendkívül alacsony, más szóval – állítják – az omikron az oltottak számára nem halálosabb betegség, mint a szezonális influenza – írja cikkében a The Daily Mail.
Pedig a kutatók (többek között a Washingtoni Állami Egyetem tudósai például ebben az összeállításban) nem kevesebbet ígérnek, mint azt, hogy az omikron elképesztő fertőzőképessége miatt a következő két-három hónapban többen fognak megfertőződni a világon, mint a járvány 2020-as kezdete óta összesen. De akkor mégis miért a bizakodás, hogy egyéni szinten az omikron jóval kevesebb bajt okoz, mint az eddigi változatok?
A kutatók mindezt számokkal bizonyítják. Mint a lap egészségügyi szerkesztői írják: a brit adatok (az országban mostanra a domináns változat az omikron lett) azt mutatják, hogy míg a tavaly januári hullám csúcsán 33 regisztrált betegből egy az életét vesztette (vagyis a halálozás nagyjából 3 százalékos volt), addig ez az arány most 670 regisztrált covid-betegből egy – ez pedig azt jelenti, hogy a mortalitás nem nagyobb, mint nagyjából 0,15 százalék. Ez az érték a szezonális influenzánál 0,1 százalék, azaz átlagosan 1000 betegből 1 veszti életét a betegség szövődményei miatt.
Mielőtt azonban ünnepelni kezdenénk, elhajigálnánk a maszkokat és nemet mondanánk az oltásokra: figyeljünk oda az alábbiakra!
A bit kormányzati statisztikákból – írják – nyilvánvalóan kiderül az, hogy a vakcinák bevezetése csökkentette le a korábbi átlagos 1,25 százalékos halandóságot 0,25 százalék körülire (vagyis vakcinák nélkül továbbra is száz betegből több mint egy halna meg.) Idézik Gideon Meyerowitz-Katz járványkutatót, a ausztráliai Wollongong Egyetem tudósát, aki azt mondja: nagyon leegyszerűsítve a harmadik oltást is felvett embereknek aligha van több félnivalójuk az omikrontól, mint a hétköznapi influenzától.
De mi a helyzet itthon?
Hogy a magyar adatok miért mutatnak ennél lényegesen rosszabb képet, némi magyarázatra szorul. A hazai, lényegesen rosszabb adatoknak több lehetséges oka van, így többek között az, hogy míg az utóbbi héten például Nagy-Britanniában 1000 főre nagyjából 20 elvégzett teszt jutott – ezt aligha kell magyarázni: több teszttel több esetet lehet felderíteni -, addig idehaza alig 1,4 tesztet végeztek el ezer emberenként. (forrás: Our World in Data) Márpedig ha jóval több koronavírusos esetet tárnak fel, úgy a halálozási arányok is értelemszerűen jelentősen javulnak, hiszen gondoljunk csak bele: ha napi kétszázezer új betegből hal meg 200, az 0,1 százalékos halandóság, míg ha például 10 ezer felderített esetből 100, az máris egy százalékos arányt, az előbbi tízszeresét jelenti.
Kétségtelen tény az is, hogy a magyar emberek általános egészségügyi állapota a legrosszabbak közé tartozik az egész kontinensen, és ugyancsak a legrosszabbul teljesítő európai országok közt szereplünk a krónikus betegségeket tekintve – így pedig nyilván nem indulunk a legjobb eséllyel a vírus elleni harcban.
Az is valószínű – bár erre vonatkozó hivatalos adatok nálunk nincsenek – hogy idehaza nem csupán az omikron, de még a jóval veszélyesebb delta törzs is fertőz, mely okozta betegség kimenetele különösen az oltatlanok körében jóval súlyosabb, mint az új törzsé.
Végül ott van a kórházi ellátás színvonala és az egészségügyi dolgozók száma, mely befolyásolhatja azt, hányan is halnak meg a kórházba került betegek közül. A mi esetünkben ez természetesen nem a hazai egészségügyi dolgozók felkészültségét és elhivatottságát jelenti, hanem azt, milyen erőforrások állnak rendelkezésre akkor, mikor kvázi háborús helyzetben kell nagyszámú beteget ellátni. Még egyszerűbben fogalmazva azt: mennyi dolgozó és szakorvos jut az intenzíves ágyak mellé, hogy aki lélegeztetőgépre került, az jó eséllyel le is kerülhessen onnan. És úgy tűnik, ebben az összehasonlításban sem állunk túl jól Európa sok országához képest – így lehetséges az, hogy a teljes járvány idejére vetítve népességarányosan nálunk haltak meg a negyedik legtöbben a világon valamennyi ország közül.
