A teheráni rezsim kész lehet piszkos bombát bevetni a hatalma megtartása érdekében.
Egyre nagyobb az aggodalom Izraelben amiatt, hogy a szorult helyzetbe került iráni rezsim radikális lépésre készül. Többféle forgatókönyv lehetséges arra, hogy vethetne be Irán nukleáris megtorló fegyvert az országot ért csapások nyomán, amellyel megváltoztathatja a 10 napja tartó háború menetét.
Az egyik megoldás, hogy Irán külföldről kap atomfegyvert. Ezt Moszkvából már fel is ajánlotta Dmitrij Medvegyev volt államfő, Oroszország biztonsági tanácsának helyettes vezetője.
„Oroszország készen áll arra, hogy Iránt nukleáris robbanófejekkel lássa el az Egyesült Államok támadásai után” – állította az X-en közzétett bejegyzésében Medvegyev, aki szerint más országok készek ilyen segítséget nyújtani Teheránnak.
Medvegyev hozzátette: szerinte „a nukleáris anyagok dúsítása folytatódni fog, és Irán politikai rendszere túléli a válságot, sőt minden valószínűség szerint még erősebben kerül ki belőle”.
Egy másik forgatókönyv szerint nem külföldről szerezne be Irán nukleáris fegyvert, hanem saját, meglévő dúsított uránkészletéből állítana elő ún. „piszkos bombát”. Ennek lehetőségét elemezte tanulmányában egy brit kutató, ezt ismertetjük most.
„Ahogy az Izrael és Irán közötti napi támadások fokozódnak és Teherán egyre inkább sarokba szorul, a politikai döntéshozóknak foglalkozniuk kell azzal a valószínűtlen, de potenciálisan veszélyes fenyegetéssel, amelyet a radiológiai szóróeszközök (RDD) vagy ’piszkos bombák’ jelentenek” – írja tanulmányában egy Romániában élő brit kutató, Chris Kremidas-Courtney.
Az elemző emlékeztet arra, hogy a B-2 nehézbombázók által lerombolt fordói föld alatti létesítményből a hírek szerint több száz kilogramm katonai célra szánt, 60 százalékos dúsítású uránt szállítottak el az amerikai támadás előtti napokban.
Mint írja, a nukleáris fegyverekkel ellentétben, amelyekhez hasadóanyagok, például urán vagy plutónium szükségesek, a piszkos bombák civil forrásokból származó radioaktív izotópok valamint hagyományos robbanóanyagok felhasználásával állíthatók elő.
„Bár ezeket nem tömegpusztításra tervezték, egy megfelelő stratégiai helyen elhelyezett piszkos bomba radioaktív felszíni szennyeződést, pszichológiai és gazdasági káoszt, valamint jelentős semlegesítési költségeket okozhat, amely hatások együttesen tömegpusztító fegyverré teszi azt.”
Kremidas-Courtney szerint Irán a piszkos bombákat végső eszköznek, egyfajta „végítélet-fegyvernek” tekintheti szélsőséges körülmények között.
Célpontként nem csak a közvetlen ellenség, Izrael és az Egyesült Álalmok kínálkozik, hanem például a Hormuzi-szoros vagy a Szuezi-csatorna. „Egy kikötőben vagy a tengeren végrehajtott radiológiai támadás erőteljes üzenetet küldene, emelné az olajárakat, és bebizonyítaná, hogy az eszkalációt nem lehet földrajzilag korlátozni” – írja a tanulmány szerzője.
A tengeri célpontok azért is könnyebben elérhetők Irán számára, mert a hatalmas konténerhajókon könnyebb elrejteni egy piszkos bombát, mint légi vagy szárazföldi szállítással, és az ellenőrzés a kikötőkben körülményesebb, mint egy repülőtéren vagy határállomáson – állapítja meg az elemző.
