Ő volt mindenki Marija. Barátai, pályatársai és tisztelői most egy emberként gyászolják.
Törőcsik Mari már életében legendává vált. Hiába a számtalan elismerés, kitüntetés, díj, ő megmaradt annak a szerény, kedves, allűrök nélküli embernek, akinek egy ország megismert a Körhinta című filmjében. Nem engedte, hogy művésznőnek hívják, mindig azt mondta: szólíts csak Marinak. Hónapokkal ezelőtt még remémnykedett, hogy egyszer újra színpadra léphet, aztán belátta, hogy ez nem lehetséges. De ez sem törte össze.
Bodrogi Gyulával még főiskolai osztálytársakként szerettek egymásba, majd kilenc év után elváltak, de végig a legjobb barátok maradtak. Bodrogi mindig túláradó szeretettel beszélt Törőcsik Mariról, aki ha beteg volt, meglátogatta a kórházban, szorított a gyógyulásáért. A színésznő neki mindig felvette a telefont, és a legnehezebb pillanatokban is együtt tudtak nevetni.
