Az 1970-es évektől számítva gyakorlatilag megszűntek a fürdőzők elleni támadások Horvátország adriai vizein.
A mediterrán medence vizeiből 47 cápafaj ismert. Ezek közül 27 – más felmérés adatai szerint 30 – cápafaj tekinthető honosnak, vagyis többé-kevésbé állandó jelleggel előfordulónak az Adriai-tengeren. Az adriai cápafajok túlnyomó többsége nem jelent semmiféle kockázatot a fürdőzők számára, hiszen zömük testhosszúsága nem éri el, vagy csak kevéssel haladja meg az egy métert.
Az Adrián időnkén fel-felbukkanó legnagyobb cápafaj, a 7-12 méter hosszú és 5-16 tonna testtömeggel rendelkező óriáscápa (Cethorinus maximus) pedig a hatalmas mérete ellenére az életmódja miatt nem számít veszélyesnek; ez a jámbor óriás ugyanis a szilás cetekhez hasonlóan plankton-szűrögető életmódot folytat.
A horvátországi partszakasz leggyakoribb cápái, a kispettyes és a nagy macskacápa (Scyliorhinus canicula, illetve S. stellaris) teljesen veszélytelenek, előbbi maximális testhossza 60-70 cm, az utóbbi is legfeljebb másfél méterre nőhet meg, és csak rendkívül ritkán kerülhetnek a fürdőzők, vagy a légzőcsöves búvárok szeme elé. Hozzájuk hasonlóan a relatíve szintén gyakori nyestcápa (Mustellus mustellus), vagy a közönséges tüskéscápa (Squalus achantias) ugyancsak ártalmatlannak számít.
Az Adrián honos cápák közül hét olyan faj ismert, amelyek viszont potenciális veszélyt jelentenek az emberre. Ezek a nagy fehér (Carcharodon carcharias), a röviduszonyú makó (Isurus oxyrhincus), a kék cápa (Prionace glauca), a heringcápa (Lamna nasus), a homoki tigriscápa (Carcharias taurus), a sima pörölycápa (Sphyrna zigena), és a szürkecápa (Hexanchus griseus). A felsorolt fajok közül relatíve a kék cápa számít a leggyakoribbnak a Adrián, bár a fürdőzők szinte sohasem találkozhatnak vele, mivel e cápafaj élettere a partoktól távoli nyílt tengeri térség.
Indirekt/Origo
