A magyar vizsla több mint tíz éven át volt Baja mindennapjainak része.
Béla története nyolc-kilenc hónapos korában kezdődött, amikor testvérével együtt az utcára került. Noha testvére hamar gazdára talált, Béla senkinél sem maradt tartósan, így vált Baja városának „közös kutyájává”. A bajaiak hamar befogadták: a közeli fodrászatban rendszeresen kapott ételt, reggelente a III. Béla gimnázium előtt várta a diákokat, akik gyakran megosztották vele tízóraijukat. Itt ragadt rá a „Béla” név is, egy tanárnak köszönhetően – olvasható egy Facebook-posztban.
Élete során Béla bejárta a várost. Kiszámíthatóan látogatta a húsgyárat, visszafelé a munkásbuszra is felkéredzkedett, szerdán és szombaton pedig igazi „piacosként” töltötte napjait. Megtanulta a közlekedési szabályokat, sosem szaladt át a piroson. Jellemző volt rá, hogy a postásokat és rendőröket sosem ugatta meg. 1995-ben Béla hivatalosan is a város kutyája lett, nyakörvére „Béla, Baja város kutyája” feliratú réztábla került. A város szívét megdobogtató, szabad lelkű vizslát 1999 júniusában egy autó gázolta el. Súlyos sérülései miatt el kellett altatni.
