Ha valakinek légzési nehézsége és/vagy tudatzavara van, az azonnali mentőküldést kíván, tehát 1-es prioritású eset.
Még tart az Országos Mentőszolgálat által bejelentett belső vizsgálat, hogy vajon miért nem küldtek mentőt akkor, amikor bejelentést kaptak arról, hogy Gálvölgyi János fuldoklik és nagyon rosszul van. A mentésirányító a bejelentőtől kapott információk alapján a 2-es prioritási kategóriába sorolta az esetet; az 1-es jelenti a közvetlen életveszélyt. De vajon igaza volt-e a mentésirányítónak?
Az Országos Mentőszolgálat bejelentette, hogy belső vizsgálatot tart, vajon miért nem küldtek mentőt akkor, amikor bejelentést kaptak arról, hogy Gálvölgyi János fuldoklik és nagyon rosszul van. Mint megírtuk, a színművész kórházba került, és intentív osztályon fekszik kómában lélegeztetőgépre kapcsolva.
Nos, a vizsgálat szerint a mentésirányító hibázott, miszerint a bejelentőtől kapott információk alapján a 2-es prioritási kategóriába sorolta az esetet; az 1-es jelenti a közvetlen életveszélyt. Az Országos Mentőszolgálat szóvivője, Győrfi Pál elismerte mindezt, mondván, elemezték a telefonbeszélgetések hanganyagait, a számítógépes rendszerekben rögzített egyéb adatokat, a szabad mentőkapacitást és meghallgatták az érintett mentődolgozókat is.
A vizsgálat megállapította, hogy a segélyhívást fogadó mentésirányító rosszul döntött, amikor a bejelentőtől kapott információk alapján az esetet nem az életveszélyes kategóriába sorolta, ennek következtében nem történt meg a rendelkezésre álló és riasztható rohamkocsi azonnali kiküldése.
A mentőszolgálat közleményében kitért arra, hogy a nehézlégzés (még ha már egy napja fennáll is) olyan riasztó tünet, amely magában hordozhatja az életveszély lehetőségét, és azt a hozzátartozó visszahívása során feltett, tájékozódó kérdésekkel sem lehetett kizárni. A betegbiztonság érdekében mindig a súlyosabb lehetőséget kell irányadónak tekinteni. Fentieket alátámasztja az is, hogy a beteg állapota a későbbiekben tovább romlott és jelenleg is intenzív osztályos kezelésre szorul.
