„Hajnalban ment el szívelégtelenségben. Nem bírta a szíve ezt a sok mindent. Ehhez adódott hozzá a covid, és a tüdőgyulladás” – vélte Sas József lánya, aki édesapja mellett volt az utolsó óráiban.
„Bent voltam nála, amikor meghalt, kaptunk engedélyt, hogy ott legyek. Ott álltam mellettem, fogtam a kezét. Békés volt az arca, szépen borotvált. Elbúcsúztam tőle, zsidó és keresztény imát is mondtam érte. Tudtam, éreztem, hogy meg kell látogatnom, mert ezt akarja. Bár voltak kétségeim is azzal kapcsolatban, hogy mit szeretne. Nem voltam benne biztos, hogy a jelenlétem milyen hatással lesz rá. Maradni akar vagy menni? Végül úgy éreztem, inkább menne. Telis-tele volt teremtő energiákkal, de a test, amiben élt, már fáradt volt ehhez. Mennie kellett. Tegnap nagyon sokat beszélgettem vele, ontotta magából a dalokat… Úgy éreztem, segítek neki a jelenlétemmel, nagyon nehezen akart elszakadni, mi különösen közel álltunk egymáshoz – mesélte Sas Ágnes. – Nagyon sok üzenetet kaptam tőle. Egy hónappal ezelőtt volt egy álmom, amikor láttam őt. Egészségesen állt egy kórház folyosóján, kórházi ruhában. Mondtam neki, hogy papóka te egészséges vagy? Aztán lenéztem, és láttam, hogy az ágyon fekszik a teste, akkor tudtam, elment. Kineziológus vagyok, spirituálisan érzékeny ember, talán ezért volt ez az álmom is. Most nagyon nehéz nekünk, nehéz lesz a gyászt feldolgozni, de erősnek kell lennünk” – mondta a Borsnak Sas József lánya.
