A Fiat újra feltalálta a Pandát – csak most nagyobb, szögletesebb, és még mindig pont annyira fura, hogy már menő legyen. A Grande Panda a retró dizájn és a praktikum olaszos házassága, ahol minden szögnek lelke van.
A Fiat Grande Pandán egyből látszik, a retróhullám szülöttje. Ez a kocsi nagyon hasonlít a 80-as évek sikermodelljére, a Fiat Panda 4×4-re. Olyan, mint a 80-as évek végén egy formatervező beszorult volna egy liftbe a Rubik-kockával és az IKEA katalógussal. A végeredmény pedig most itt áll előttünk: szögletes, színes betétekkel operáló, kissé túlméretezett „kockajármű”, ami annyira retró, hogy ha bekapcsoljuk a kazettás rádiót, szinte magától szólal meg benne a Modern Talking meg Sabrina. És mégis – vagy talán éppen ezért – baromi jól néz ki. Persze az olaszok ebben mindig is nagyon jók voltak, a dizájnban még mindig ők a legjobbak.
A Grande Panda nem akar prémium SUV lenni, ez egyből látszik, amit beleülünk. Az utastér… hát, hogy is mondjam… funkcionális. A minimalizmus és a barkácsáruházak esztétikája találkozik benne félúton: van minden, ami kell, semmi, ami nem, és minden gyanúsan úgy néz ki, mint amit mi is fel tudnánk csavarozni egy délután alatt. A műszerfal egy hatalmas, műanyagból készült lap, amit úgy festettek le, hogy ne látszódjon rajta az ujjlenyomat, de még az idő múlása sem. A gombok nagyok, kezelhetőek, és olyan érzés nyomogatni őket, mintha egy LEGO Technic készlethez tartoznának. A klasszik Pandát is árulják még, Pandina néven. Már abban is a kemény, kopogós műanyag dominált, és nagyjából a Grande Pandára is ez igaz. Az ülések egyszerűek, és meglepően sok a hely – mégpedig egy olyan autóban, amit eredetileg a kisautó kategóriába sorolnak. És mivel olasz, van benne egy kis bohém játékosság is: például a színes belső betétek vagy a minimalista, mégis karakteres műszerfal.
A vezetési élmény? Hát, nem egy Alfa Romeo. Autópályán? Inkább ne. Vagy ha mégis, akkor fogadjuk el, hogy a Panda a 130-at nem érzi kényelmesnek. De városban ugyanakkor tökéletes, az az igazi terepe. A kis, 1,2 literes, 110 lóerős benzinmotor épp annyit tud, amennyit kell, a futómű pedig elég puha ahhoz, hogy kibírja a hazai kátyúkat is. Nem siet, de nem is zavar – azt hozza, amit első ránézésére gondolunk egy olasz városi autótól. Ami jó, hogy van belőle elektromos változat is! Ugyanebben a retró köntösben, csak csendesebben, zöldebben. Hatótávot még nem vittek túlzásba – a valós érték nincs 300 km –, de a hétköznapi munkába járáshoz vagy városi ügyintézéshez pont megfele. Plusz egy jó pont a Fiat Grande Pandának: végre egy villanyautó, ami nem akar űrhajónak kinézni.
Összességében elmondhatjuk, a Grande Panda olyan, mintha egy 80-as évekbeli videojátékból lépett volna ki, de közben teljesen mai. Nem akar világot megváltani, csak szerethető lenni. És ez sikerül is neki, még itt-ott fapados belseje ellenére is. Ha kell egy stílusos, okos városi kocka, ami mindig vidámabbá tesz, akkor ez az.
Indirekt/Kiss B. László
