A ma már nyugdíjas katonatiszt állítja, sosem felejti el azt a napot, de egyáltalán nem tartotta félelmetesnek a hírhedt bankrablót.
Ambrus Attila híres volt arról, hogy rendkívül udvariasan kérte áldozatait a pénz átadására, és soha nem viselkedett szemtelenül vagy agresszívan az ügyfelekkel sem. Ezt tanúsítja az a hölgy is, aki 1998. március 11-én éppen bankszámlát szeretett volna nyitni abban a békásmegyeri fiókban, ahol Ambrust és társát kis híján elkapták.
„Soha nem felejtem el azt a napot, amikor úgy döntöttem, hogy számlát nyitok a békásmegyeri OTP fiókban. Amikor beléptem, egy pillanatra még eszembe is jutott, hogy ez az a bank, amit korábban már kétszer is kirabolt a Viszkis, de azt nem hittem volna, hogy aznap harmadszor is nekidurálja magát az a gyerek” — kezdte Edit a Ripostnak.
Ha jól emlékszem, fel is nevettem, amikor éppen a papírokat töltögettem a pultnál és meghallottam az utasítást, hogy mindenki feküdjön, vagy guggoljon le. Azt hiszem mindenki, azonnal leguggolt, vagy lefeküdt, de nekem eszem ágában sem volt a koszos padlón fetrengeni, így állva maradtam, miközben a mellettem lévő, láthatóan rettegő nőnek szóltam, hogy ne forduljon meg és ne nézzen a rablók egyikére sem.
Ekkor, ha jól gondolom, Ambrus Attila rám kiabált, hogy maradjak csendben és hasaljak a földre, de én nem engedelmeskedtem. Annyit azért már tudtam, hogy bántani nem fog és igazam is lett. Sem ideje, sem energiája nem volt a velem való vitához, így csak átugrott mellettem a pulton és vitte a pénzt. Hogy őszinte legyek, egyáltalán nem volt félelmetes, sem ő, sem a társa — részletezte a ma már nyugdíjas katonatiszt, aki elárulta: biztosan megveszi majd Ambrus Attila legújabb könyvét, hátha talál benne a „közös emlékeikről” néhány gondolatot.
