A Jaecoo 7 SHS prémiumként akar hatni, és meglepően jól is hozza a szintet, ráadásul nagyon jó áron – csak épp a neve még semmit sem mond az európai vevőknek.
Mostanában elég sűrűn van az a pillanat, amikor egy autót megpillantunk, és az ember csak néz: „Na tessék, megint egy új márka, új logóval, új ígéretekkel, ez biztos, megint egy kínai csoda.” És nem téved, aki erre tippel. A Jaecoo 7 SHS pontosan az. Kínai plug-in hibrid szabadidő-autó, ami úgy próbál viselkedni, mintha már évek óta a prémium klub tagja lenne – csak közben még keresi a belépőkártyát.
Kívülről nem lehet belekötni. Nagy, szögletes, komoly arccal néz ránk a parkolóban. A stílusa olyan, mintha a korábbi Range Rover vagy a Rolls-Royce Cullinan rokona lenne. Van benne egy adag modern brit elegancia – csak kínai áron. Kockaforma, a végeken gömbölyded lekerekítésekkel, terepjárós fazont hoz, amit egy prémium SUV-nak illik. Tényleg jól néz ki, van megjelenése, csak épp a neve nem mond semmit – mint egy luxusóra, amin nincs márkanév, csak csillog.
Belül a helyzet még érdekesebb. A dizájn modern, a középkonzol közepén akkora táblagép trónol, hogy a Netflix-előfizetés szinte kötelező tartozék lehetne hozzá. Az anyagok jók, a varrások egyenletesek, a bőr puha. A minőség, a komfortérzet első osztályú, nem túlzás, mintha egy Volvóban ülnénk, egyértelműen hozza azt a szintet. A Volkswagent például már veri. Az utastér tele van extrákkal, nagy és kényelmesen el lehet férni benne – bár ezt a külső alapján is sejtettük. Csak a fedélzeti rendszer néha elgondolkodik azon, vajon mit is akarunk tőle – és néha hosszú másodpercekbe telik, mire rájön. A szoftver olyan, mint egy lelkes, de kissé bizonytalan gyakornok: igyekszik, de még kell neki pár frissítés. Érdekesség, hogy a központi kijelzőn még karaoke funkció is van. Ezt mifelénk, Európában azért nem fogják sokan használni, mint Kínában.
Az 1.5 TGDI benzinmotor papíron nagyon meggyőző: 341 lóerő, 525 Nm nyomaték. A tölthető villanymotor hatótávja akár 90 kilométer is lehet, ami jól hangzik. Az indulás tényleg sima, az elektromos mód csendes és kulturált. Csakhogy, ha erősebben gyorsítunk, az 1,5-ös turbómotor akkor kíméletlenül, jól hallhatóan közli velünk, hogy dolgozik. A 0-100 km/óra 8,5 másodperc – vagyis nem lassú, de azért nem is az a fajta, amitől megemelkedik a pulzusszámunk. A futómű inkább kényelmes, mint precíz. Városban kellemesen ring, de ha kanyarban kicsit tempósabban fordulsz, az autó inkább elgondolkodik, minthogy tényleg kanyarodjon. A kormányzás steril, a pedálérzet sem túl inspiráló – ez nem az a kocsi, amivel vasárnap reggel csak úgy kimenne az ember egy szerpentines útra csak úgy.
A fogyasztás attól függ, mennyire vagyunk lelkiismeretes töltögetők. Ha minden este konnektorba dugjuk a Jaecoo 7 SHS -t, tényleg megközelítheti az 1 liter körüli átlagot. Ha nem, akkor a benzinmotort használva inkább 6–7 literrel kell számolni, ami nem tragikus, csak nem is forradalmi.
A Jaecoo legnagyobb hátránya, hogy nem ismerik még, így a bizalom is kérdéses – egyelőre – a kínai márkával kapcsolatban. Sokakat az is elbizonytalaníthat, hogy a legközelebbi szerviz több száz kilométerre van, és a pótalkatrész útban van valahol az Indiai-óceán felett. Az általunk tapasztaltak alapján nincs ok az aggodalomra, és a hét év garancia jól hangzik. A 14,2 milllió forintról induló Jaecoo 7 SHS bizonyíték arra, hogy Kína már nagyon közel jár ahhoz, hogy prémiumot gyártson – ráadásul ilyen áron senki sem tud vele versenyezni.
Indirekt/Kiss B. László
