Kozák László, azaz Nagy Grófo már az 50. születésnapjára készült, ám tavaly év végén elkapta a koronavírust, intenzív osztályra került és végül meghalt.
Kis Grófo egy mosolygós, vidám és optimista figura volt egészen három hónappal ezelőttig, amikor is óriási tragédia érte: elveszítette az édesapját. A mindössze 27 éves, gyásztól összeroppant fia, Kis Grófo egy csapásra a családfenntartó szerepében találta magát. Bár azóta is nagyon fáj neki az édesapja halála, tudja, a szerettei miatt erősnek kell maradnia. Amikor elkeseredik, a hitből merít erőt, és megpróbál előre nézni.
– Ő is azt szeretné, hogy előre nézzünk, hogy erősek legyünk mondta Kis Grófo a Ripost7-nek. – Egy dolog van, ami segít enyhíteni a fájdalmunkat: a tudat, hogy ő már odafönt a Jóistennek csinálja a jókedvet, neki okoz vidám perceket. Persze nagyon szerettük volna, ha még sokáig itt maradt volna köztünk az édesanyámmal, a testvéreimmel és persze velem. Sajnos nem így alakult. Van, hogy elkeseredem, ilyenkor a hitbe kapaszkodom. Nálunk mindig is nagy volt az összetartás, de most még erősebb lett. És ez így is marad örökre. Én, mint az idősebb fiú, 27 évesen magamra vállaltam a családfő szerepét. Már nem Kis Grófo vagyok, Nagy Grófo lettem. Az én feladatom, hogy összetartsam a családot, de ez nem nehéz, hiszen mindenki ezt szeretné. Sokszor még ma is felteszem a kérdést: apu, hol vagy? Merre jársz? Ilyenkor érzem, hogy a túlvilágról üzen nekem, azt súgja, ő már jól van és nyugodjak meg, minden a legnagyobb rendben.
