A Junior Príma-díjas színésznő lubickol a jobbnál jobb feladatokban.
Több darabban játszik, koncertezik és közben arra is odafigyel, hogy visszatöltse energiáit, hogy minél többet tudjon adni a színpadon. A nuus.hu portálnak adott interjújában őszintén mesélt jelenlegi helyzetéről.
Hogy tudsz ennyi fronton helyt állni?
Az a titka, hogy mindent, amit elvállalok, boldogságból teszem. Még ha soknak is tűnik, nem érzem fárasztónak, mert élvezettel csinálom. Szerencsésnek tartom magam, hogy csupa izgalmas feladat talál meg, és azzal foglalkozhatom, amit szeretek.
Tinédzserként kacérkodtál a modellkedéssel is. Miért más utat választottál?
Érdekelt a kifutók világa, ezért elkezdtem modellképzőbe járni, ahol el is végeztem a kezdő és a haladó tanfolyamot, de önkifejezés terén kevésnek éreztem. Túl sok érzelem és közlésvágy teng bennem, amelyet a színpadon jobban kiadhatok magamból.
Honnan merítesz inspirációt?
Számomra annál inspirálóbb nincs, ha egy előadó saját dalokat énekel. A koncertemen azt tapasztaltam, hogy az embereket oda lehet szegezni a székbe, ha igazi történet és tapasztalás van a dalok mögött. Engem is az érdekel, amikor látom a sorsot, és kapok valami olyat, ami önazonos. Ha nincs valóságalapja, csak egy trendből elénekelt dal, az egy lufi, nem tudok vele menni.
Mit hallgatsz szívesen?
A nagy klasszikusokat szeretem hallgatni, akiknek az előadásmódjukban van tisztaság, közlési vágy. Amikor a táncdalénekesek kiálltak a színpadra, elhittem a történetet, hiába nem ők írtrák a dalt, az övék volt.
Mennyire vagy tudatos?
A tudatosságon még dolgozom, de arra figyelek, hogy megfontoltan döntsek és csak olyan feladatokra mondjak igent, amelyeknek örömből teszek eleget. Korábban gyakran előfordult, hogy olyan munkákat is elvállaltam, amelyeket nem kellett volna, csupán azért, mert nem mertem nemet mondani. Erre az utóbbi két évben nagy hangsúlyt fektetek. Csak jó szájízzel szeretek dolgozni, ha valahol nem érzem jól magam, nem fogadnak be vagy sántít a történet, azt inkább hagyom.
Van, amit megbántál?
Inkább azokat a dolgokat bánom, amelyeket nem csináltam meg. Ilyen volt a saját dalok írása, amit sokáig halogattam, de ezen a pandémia alatt elkezdtem dolgozni. Amikor belevágtam, megfordult a fejemben, hogy talán csak magamnak írom a dalokat, mégis folytattam. Nem sajnálok egyetlen pillanatot sem, hogy időt és energiát szántam rá, mert van foganatja: ha hallgatóságra talál a dal, akkor már megérte foglalkozni vele.
Milyen a sikerrel való viszonyod, megtudod élni?
Általában a feladatra koncentrálok, ahelyett, hogy azon gondolkoznék, mit értem el és hol tartok. Nem az a típus vagyok, aki elbízza magát, hanem sokkal inkább szöszölős alkatként jellemezném magam. A tavalyi Pretty Woman premierje kapcsán éreztem, hogy hatalmas dolog történik velem, hiszen ősbemutatóra készültünk, amelynek a főszereplője vagyok, de nem volt időm agonizálni rajta. Arra azonban időt szakítok, hogy visszatöltsem az energiát, máskülönben nem tudnék annyit adni a színpadon. Szeretek utazni, természet közelben lenni, a családommal és a barátaimmal töltött idő mindennél többet ér.
