A hangja még nem állt helyre teljesen, de az orvosai szerint 1-2 hét alatt rendeződni fog.
Június 5-én került adásba Gálvölgyi János interjúja, amiben az RTL-nek nyilatkozott. Gálvölgyi elmesélte, hogy a rosszulléte előtt 2 nappal már gyengeségre panaszkodott, azonban akkor még azt hitte, hogy frontérzékenység miatt érzi magát fáradtabbnak. A rosszulléte után sok mindenre nem emlékszik egészen addig a pontig, amíg fel nem ébresztették a kórházban.
Azt is elmondta, hogy bakteriális szív-és tüdőelégtelensége volt, ami egy fertőzés, ezért a légzése és a tüdeje is összeomlott. A család elmondása szerint volt, amikor egy hajszálon múlt az élete. Arról, hogy több telefonhívás után ment csak ki a mentő, ezt mondta a színész:
Én erről az egész mentős dologról egy árva hangot nem tudok mondani, hiszen én csak benne voltam egy szituációban, de én ebben nem vettem ilyen értelemben részt, tehát semmit nem tudok mondani. Nem hárítom el a dolgot, de ez olyan dolog lenne, hogy ha én mondanék bármit arról, amiről én nem tudok semmit.
A mentés másnapján a Rádió1-ben beszélgettek Győrfi Pállal, aki elmondta, hogy sajnálják, ami történt, és hozzátette, hogy a mentés közben nem számít, ki a híres ember, és ki nem, az alapján döntenek, hogy melyik ember van rosszabb állapotban.
Később, az ATV-ben azt is megemlítette – Rónai Egon azon felvetésére, hogy bocsánatot kértek-e már -, hogy akkor kér valaki bocsánatot, ha már tudja, hogy hibás valamiben, azonban a szóvivő szerint „ennek a hibának a súlya még mindig nem fekete-fehér”. A családot a színész lányainak elmondása alapján nem kereste meg senki, sem írásban, sem telefonon.
Az intenzív osztályon Gálvölgyi azt élte meg a legrosszabbul, hogy a csövek miatt nem tudott beszélni. Egy háromágyas szobában egy angol nővel és egy kislánnyal volt, a színész elmondása szerint nem részesült különleges bánásmódban.
Gálvölgyi a mentők szóvivőjének nyilatkozataira ezt mondta a kórházi tartózkodásáról: Üzenem annak az embernek, akinek a nevét sem mondanám ki, hogy nincs protekcióm. És üzenem mindenkinek, hogy a betegségben, meg a temetőben nincs protekció. Mindenkivel úgy bántak, hogy számomra csodálatos volt, és nem tudok elég hálás lenni azért, ahogy velem, velünk bántak. A legnagyobb tisztelettel és köszönettel vagyok irántuk.
