Paudits Béla kis budai lakásban még a színész élettársa és ápolója él, aki elárulta: volt végrendelete a színésznek és rá hagyta a több tízmilliót érő lakását.
Paudits Béla élete utolsó éveiben gyakran emlegetett egy férfit, Jánost, akinek életrajzi könyvében is külön fejezetet szentelt, hiszen több mint 30 éven át éltek együtt. Megismerkedésükkor még a színész segítette az akkor 19 éves árva fiút, aki azzal hálálta meg a gondoskodást, hogy élete végéig mellette maradt. Akkor is gondozta, amikor 2018. június 13-án a végóráit élte. Nem véletlen, hogy Paudits több interjúban is egyetlen örököseként emlegette Jánost, annak ellenére, hogy mindenki tudta, a színésznek van egy lánya is, akivel a hírek szerint csak élete utolsó hónapjaiban békült ki.
Paudits vélhetően ezért dönthetett úgy, hogy teljesen kihagyja a lányát az örökségből. Ezzel gyakorlatilag ki akarta semmizni Emíliát, hogy nehogy ő legyen annak a apró II. kerületi lakásnak az örököse, amelyben a színész haláláig élt. Hosszú vitára lehet számítani, hiszen időközben előkerült a színész végrendelete, amit 20 éve helyezett közjegyzői letétbe, és amelyben állítólag egyetlen szót sem ejt a lányáról.
A Ripost megtalálta a műtőssegédként dolgozó Jánost, aki könnyek között vallott a színésszel közös életéről. A férfi mesélt arról a perről is, amit méltatlannak tart, hiszen állítja: ő hajlandó kifizetni az Emíliának járó köteles részt…
„Borzasztó ez a jogi hercehurca és szeretném, ha már vége lenne, de erre sajnos nem sok esélyt látok, mivel még a hagyatéki tárgyalás sem tudott lezárulni a per miatt. Olvastam több lapban, hogy nem került elő Béla végrendelete, de ez nem igaz! Csak arról van szó, hogy amikor Emília eljött a lakásba, mondván, hogy papírokra van szüksége ahhoz, hogy eltemesse az apját, egyszerűen nem találta. Pedig a végakarat létezik! Béla 20 évvel ezelőtt írta meg, és helyezte letétbe. Abban feketén fehéren le van írva, hogy én vagyok a kizárólagos örököse, hiszen Emília soha nem kereste őt, és nem tartották a kapcsolatot. Igaz, amikor Béla haldoklott, bejött a kórházba, de nem maradt mellette, mert valami fontosabb dolga akadt. Én voltam az, aki az utolsó percekben is fogtam Béla kezét…” – mesélte könnyeivel küzdve János a Ripostnak.
