Vannak más sportolók is, akik meghódítják a világot, akik sportáguk kolosszális egyéniségeivé válnak, akiket hatalmas szeretet övez a hazájukban. De Benedek Tiborra nemcsak a három olimpiai aranyérme, edzőként és játékosként is elért világbajnoki címe miatt nézett fel egy egész ország, hanem emberi kvalitásai miatt is. Íme nyolc szubjektív érv, hogy miért példakép a 8-as számú sapkában megannyi sikert megélt sportoló.
1. Kitartása
Benedek sokszor nyilatkozta, hogy nem volt különösebben tehetséges a labdajátékok terén – bár azt hiszem sokan elfogadnánk ezt a ,,tehetségtelenséget”. Tény, hogy voltak nála nagyobb zsenik, akiket Isten úgy teremtett, hogy vérükben volt a vízilabda, és az is tény, hogy közülük sokan lemorzsolódtak, mert nem voltak elég kitartóak. Sok legendás történet kering arról, hogy Benedeket egyszerűen nem lehetett kihívni a medencéből fiatalkorában, reggeltől estig gyakorolt, edzett, fejlesztette magát. Olyan mérhetetlen hozzáállása volt, amely edzőit és csapattársait is megdöbbentette.
2. Talpraállása
A 2000-es sydney-i olimpia előtt egészen döbbenetes módon hurcolták meg a klasszis vízilabdázót: egy banális hiba – a lábgombájára használt kenőcs szteroidot is tartalmazott – miatt doppinggal gyanúsították meg, majd rövid időn belül négy különböző ítéletet is hoztak az ügyében. Végül nyolc hónapra tiltották el a sportolástól – olyannyira komolyan vették az ítéletet, hogy még egy vitorlásversenyen sem engedték indulni. Benedek nagyon rosszul viselte a méltatlan büntetést, maga alatt volt, még az is megfordult a fejében, hogy befejezi a pályafutását. De végül úgy döntött, ha kell, akkor egyedül is edzeni fog, nem engedte, hogy megfosszák az újabb olimpiai szereplésétől. Néhány hónappal később az olimpiai bajnoki döntőben négy gólt dobott Oroszországnak, így a medencében ,,válaszolt” az őt ért igazságtalanságokra.
3. Hite
A 2013-as világbajnokságon immáron szövetségi kapitányként vezette győzelemre a csapatát, a nagy menetelés során szinte mindegyik játékos kiemelte Benedek Tibor személyiségét és a motivációs beszédeit. Gyakran összehívta a válogatott játékosait a mérkőzések előtt, ilyenkor pedig olyan tűzzel tudta bátorítani őket, hogy teljesen katarzisba kerülve ugrottak a medencébe. Játékosként végig hitt abban, hogy képes lesz győzelemre vezetni a csapatát és a nemzeti együttest, szövetségi kapitányként pedig ezt a hitet képes volt átadni a fiúknak.
4. Sportszerűsége
A vízilabda kemény sportág : a víz alatt alaposan kínozzák egymást a játékosok, ez teljesen megszokott. Benedek Tibor személyiségének nagyságát jól mutatja, hogy a mai napon a legnagyobb riválisai is megrendülve búcsúztak a nagy vetélytárstól. Közülük is kiemelkedik Aleksandar Sapic, a szerb vízilabda ikonja, aki meghatóan emlékezett vissza az egymás elleni mérkőzésekre. Mindent elárul Benedek Tibor emberi tartásáról és jellemvonásairól, hogy a legnagyobb rivális sztárjátékosa ilyen tisztelettel emlékezett rá. Nemcsak sikeres sportoló volt, hanem egy igazi úriember, kivételesen jellemes személyiség.
5. Szerénysége
Benedek gyakorlatilag mindent megnyert, amit a vízilabda csúcsszintjén el lehet hódítani – klub és válogatott szinten egyaránt. Egy öt évvel ezelőtt készült portrébeszélgetésben elismerte, hogy a sikerei elején kicsit ,,megnőtt az arca”, de később ennek már nyoma sem volt. Sem öltözködésében, sem magaviseletében nem volt hivalkodó, háromszoros olimpiai bajnokként is teljesen a földön járt, megközelíthető maradt. Olyan korban élünk, ahol teljesítmény nélkül is képesek vagyunk elszállni, sokan az elért eredmények helyett különböző státuszszimbólumokban (telefon, autó, ékszer) próbálnak hivalkodóan többnek mutatni magukat annál, mint amelyek valójában.
6. Vágya a tudásra és a fejlődésre
Két diplomát is szerzett még aktív pályafutása során: a Testnevelési Főiskola elvégzése mellett a történelem szakot is sikerrel vette a Pázmányon. Utóbbit 2005-ben fejezte be, már kétszeres olimpiai bajnokként, mégis fontosnak érezte, hogy a vízilabdán kívül is fejlődjön. Előfordult, hogy Olaszországból – ahol légiósként játszott – csak azért jött haza Magyarországra, hogy teljesítse a történelemvizsgáit. Mindezt úgy tette, hogy közben már a világ egyik, ha nem a legjobb vízilabdázója volt.
7. Tisztelete
Nemcsak a csapattársainak, a nagy ellenfeleknek adta meg a tiszteletet, hanem mindenkinek. Talpig úriember volt, a szurkolókkal való kapcsolata is ilyen volt: nem utasította el a drukkerek közeledését, a közös fotókat, sőt a Nemzeti Sport Online egyik írásából egy egészen hihetetlen történet is napvilágot látott. Egyszer egy céges rendezvényen valaki egy névjegykártyával lépett oda hozzá, hogy a rokonának adna-e ajándékba egy sapkát: ,,Fél év elteltével, egy esős nyári napon csörög a telefonom: ‘Halló, Benedek Tibor vagyok. Itt edzőtáborozunk a Reccóval és elhoztam a sapkát. A Korona szálló recepcióján átveheted. Add át üdvözletem az unokaöcsédnek.’”
8. Méltósága a betegségben
Hosszú és súlyos betegségét méltósággal viselte – nemcsak hónapokon, hanem éveken át. Erős szervezete sokáig harcolt, ahogyan ő is tette a medencében. Miután megtudta, hogy milyen súlyos állapotban van, ugyanúgy folytatta a munkáját, hiszen családja mellett ez volt mindig is a szerelme. Egyetlen interjú során, soha még említést sem tett betegségéről. Betegségében is példakép tudott maradni, aki hősiesen viselte a szenvedést. Habár most tényleg egy egész nemzet és egy egész sportág gyászolja, mégis most döbbenhetünk rá, hogy mekkora kincs, hogy egy ilyen sportembert kapott ez az ország. Aki sportolóként és emberként is megmutatta, hogy az akarat és a tisztesség mekkora érték.
Indirekt/777.blog.hu
