A harmonikus formájú és kifinomult S-osztály a világ minden táján megjelent a tehetős magánszemélyek, vállalatok vagy minisztériumok garázsaiban. Nem véletlenül – írta az origo a rendhagyó tesztjében.
Mindent megtettek a Mercedes mérnökei, hogy elérjék a csúcsot, és a többi gyártónak is etalont állítsanak. A Sonderklasse hivatalosan második generációja 1979 szeptemberében mutatkozott be, és nemcsak a kényelem és az elegancia, de a biztonság csúcsának is számított. Gyűrődő zónákkal körülbástyázott utascellája 55 km/h-s frontális ütközésnél is sértetlen maradt, ráadásul rendelhető volt légzsákokkal, ABS-szel és 1989-től kipörgésgátlóval is.
Ezen mutatkozott be Barényi Béla egyik új fejlesztése, a süllyesztett ablaktörlő, amely gyalogosgázolásnál mérsékelte a sérülésveszélyt. A könnyűszerkezetes építésű autóban ahol csak lehetett, könnyűfémötvözeteket és műanyagot használtak. A független felfüggesztés, a négy tárcsafék, a kormány- és fékszervó magától értetődő volt, de légkondicionálót, elektromos ablakmozgatást, ülésfűtést, bőrkárpitot, tolótetőt és 1983-tól fedélzeti számítógépet is sokan rendeltek. A főúri menetkomfortot légrugózással lehetet suhanássá varázsolni, számtalan különleges extrát is kínáltak.
Stuttgartban a prototípust intenzíven nyüstölték és a szélcsatornában is addig farigcsálták, míg elérték a 0,36-os légellenállási tényezőt (Cw), ami a forma és az arányok ismeretében egészen kiváló eredménynek mondható. Alapméretű és hosszított (Lang), illetve kupé (C126) felépítménnyel készült, és motorválasztéka is gazdag volt. A soros hathengeresek közül a 2,8 és a 3,0 literest, a V8-asok palettájáról pedig a 3,8, 4,2, 5,0 és 5,6 literest szerelték az orrába. Csak a korai 280 S alapmodell volt porlasztós (és négysebességes kézi váltós), a többi befecskendezést kapott, és zömmel automatát is.
Még a nyolcvanas évek közepén bevezették az W124-hez fejlesztett, szintén háromliteres, de immár hathengeres OM 603-as motort, aztán az S-osztálynál 1990-ben megnövelték a lökettérfogatát 3,5 literre, ekkor a turbódízel már 136, majd 150 lóerőt teljesített. Ekkor már csak Kanadában és az Egyesült Államokban forgalmazták, a japán változatot megszűntették, de a dízelek korábban azon a piacon is balkormányosok voltak. Ez azért is érthetetlen, mert a benzines W126-osoknak létezett amúgy jobbkormányos verziója is, elsősorban a brit és az ausztrál piacra.
Ez az autó is a felkelő nap országából került egy német kereskedésbe, mostani tulajdonosa, Máthé Zoltán pedig kifejezetten W126-ost keresett. Sokat megnézett, mire megtalálta a neki valót: igazi kincs, a japán kivitelből ugyanis csak nagyjából 200 darab készült. Még Németországban kicserélték az egyik kopogós gömbcsuklót, hogy megkaphassa a műszakit. Példaértékű, hogy az egész procedúra műszakistól, rendszámostól, átírással együtt megvolt egy óra alatt. Lábon jött haza a 300 SD, itthoni átvizsgálásakor derült ki, hogy mindene olyan, mintha egy éve jött volna ki a gyárból.
A légszűrő tetejét átfestették, a kipufogóról leszedtek egy kis felületi rozsdát, és alaposan kitakarították, semmi egyéb dolog nem akadt vele. Ahogy a külseje, úgy az utastere is ragyogó állapotú; egyszerű, mégis arisztokratikus szalon fogadja az utasokat vaskos, kényelmes fotelekkel, süppedős szőnyegekkel és diófaberakásokkal. Alapjáraton még kihallatszik a turbódízel motor gázolajos orgánuma, és főleg az öt henger jellegzetes „hullámzása”, de a fordulatszám emelésével eltűnik a ketyegés, kisimul a járás, a hang pedig visszafogott, turbinaszerű süvítésbe fordul.
A kisnyomású turbó mellett turbólyukat gyakorlatilag alig lehet érezni, de az alacsony teljesítmény miatt a gyorsulás komótos: az SD kereken 16 másodperc alatt éri el a 100 km/h-t. Csak négyfokozatú 4G-Tronic automatával forgalmazták, ami még ront egy kicsit a dinamikán. Ez azonban nem akkora fájdalom, a méltóságteljes hömpölygés nagyon is illik a W126-os karakteréhez. A szerkezet gyorsan felkapcsol és finom, alig észrevehető rántásokkal dolgozik, a cikcakk-kulissza pedig igazi márkavédjegy. Erős a parkolófokozat, a tulajok többsége csak nagy lejtőn megállva taposott a pedálos rögzítőfékre.
Kiváló az S-osztály hangszigetelése, a rugózás pedig légrugók nélkül is kellemesen lágy: a klasszikus keresztlengőkaros tekercsrugós szerkezet még a töredezett országutakról is hatékonyan tűnteti el az úthibákat. Kanyarokban – csakis nagyobb sebességnél – megdől kissé a nagy és súlyos test, de mindvégig stabil marad. A 130 km/h-s utazótempót erőlködés nélkül képes tartani, miközben az országúti fogyasztása 9,0 liter körüli, és vegyesben használatban is beéri 100 kilométerenként nagyjából 12 literrel (ezt tanúsítja a német Spritmonitor 10,5 literes felhasználói átlaga is).
Élvezettel tekeregettük méretes kormányát, amelyet erős, de nem túlméretezett olajos szervo segít, pontosan irányítható vele a nagy Merci. A négy tárcsafék a rásegítéssel finoman adagolható, hatékonyan állítja meg. Összességében a mai forgalomban is nagyon kellemes kísérő, akár napi használatra is megfelelne, csak vétek lenne a japán SD állapota és ritkasága miatt. Nyilván kevésbé dinamikus és csendes, mint a benzinesek, de hozzájuk képest jelképes a fogyasztása. Mint azóta több évtized bizonyított, ezt a tulajdonságát mifelénk többen értékelik, mint Japánban vagy Amerikában.
Műszaki adatok – Mercedes-Benz 300 SD (W126)
Motor: SOHC-vezérlésű soros öthengeres turbódízelmotor elöl hosszában beépítve. Hengerűrtartalom: 2998 cm3. Furat x löket: 90,9 x 92,4 mm. Kompresszióviszony: 21,5:1. Teljesítmény: 121 LE, 4350/perc fordulaton. Nyomaték: 230 Nm, 2400/perc fordulaton.
Erőátvitel: négyfokozatú automataváltó, hátsókerék-hajtás.
Felfüggesztés: elől kereszt- és ferde lengőkaros, hátul háromszög-lengőkaros, kanyarstabilizátorral. Hidraulikus lengéscsillapítók, tekercsrugók. Elöl-hátul tárcsafékek.
Felépítmény: négyajtós, ötüléses önhordó acélkarosszéria. Hosszúság x szélesség x magasság: 5146 x 1820 x 1430 mm. Tengelytáv: 2935 mm. Csomagtartó: 430 l. Tank: 77 l. Saját tömeg: 1705 kg.
Gyorsulás (0-100 km/h): 16,0 s. Végsebesség: 175 km/h.
