Az anyának azóta született egy kisfia, de érthető módon még mindig képtelen feldolgozni az óriási veszteséget.
– Léna ma sem fogta fel, hogy a testvérei meghaltak. Egyik nap azt mondta: „Anya, értem, eltemették őket, de mikor jönnek haza?” Ráadásul Lili és Márk ma is velem van, gyakran jeleket küldenek nekem – sóhajtotta könnyes szemmel Annamária. – Üzennek nekem a meggyilkolt gyerekeim. Legutóbb az összes kis edényke kipotyogott a konyhaszekrényből, amiben gyakran együtt készítettük velük a pudingot – mesélte a Blikknek a gyászoló anya.
A baj három éve kezdődött, amikor Annamária egyik hajnalban arra ébredt, hogy Gábor kalapáccsal fejbe vágta. Amikor megkérdezte tőle, mit csinált, a férfi ráparancsolt, legyen csendben, mert felébrednek a gyerekek.
– És ütött tovább a kalapáccsal, amíg eltört a nyele, majd egy szikével összekaszabolt – mesélte Annamária. – Aztán jött egy pillanat, amikor a szemembe nézett és kitisztult. Elengedett. Öt év fegyházra ítélték, de kedvezménnyel kiszabadult és 2019. december 14-én először kapta meg hosszú héátvégére a három gyereket. Pénteken átvette, szombat este megölte Lilit és Márkot, majd utána felakasztotta magát. Csak a legkisebbet, Lénát életben hagyta. Az anya úgy véli, több szakember is nagyon súlyos hibát követett el. Ugyanis a férfiról a szabadulása előtt egy szakvéleményben azt írták, nem valószínű, hogy újabb bűncselekményt követ el. A gyerekeknek pedig súlyos veszteséget okozna, ha az apjuktól megvonnák a szülői felügyeleti jogot, de nincs ok, ami ezt szükségessé tenné.
– Szombat este nyolckor telefonon beszéltem utoljára Gáborral. Azt mondta, már mindenki alszik, nem volt semmi gond, csak Márktól vette el a telefonját, mert rossz volt. Utólag jutott eszembe, lehet, amikor ezt mondta, a gyerekeim már nem is éltek – sírta el magát. Másnap, amikor az anya Győrbe ment a gyerekekért, zárva találta a házat. A férfi nem vette fel a telefont, Léna pedig az ablakban állt. Azt ismételgette, hogy nem tudja felébreszteni a testvéreit. Amikor a rendőrök betörték az ajtót, az anya felkapta Lénát és a kocsihoz szaladt vele. Jöttek a mentők és kérték, hogy szeretnék megvizsgálni a kislányt. „És a másik kettő?” – kérdezte Annamária. – „Meghaltak” – mondta az egyik mentős.
– Ordítottam fájdalmamban, hogy az nem lehet! A rendőr nem engedett be a szobába, hogy megnézzem őket. Nem akartam élni. Bár akkor már hathetes terhes voltam Ábellel, csak az tartott életben, hogy ott volt Léna, akit fel kell nevelnem. Most már Ábelért is felelős vagyok.
