Santha Eszter viharvadász pontosan tudja, hogy az életét kocskáztatja, mégsem képes felhagyni a szenvedélyével.
Ahonnan az emberek vihar idején rémülten elmenekülnek, Santha Eszter odamegy és jól érzi magát. Számára lenyűgöző látványt jelent a tomboló viharok idején lecsapó villámok látványa és megörökítése.
– Gimnazistakoromban vettem egy digitális fényképezőgépet, és elkezdtem az eget és a naplementéket fotózni, aztán következtek a villámok és a felhők. Szép lassan kiismertem a mozgásukat, és egyre gyakrabban követtem is azokat – mesélte a Borsnak Eszter. – A nagymamám mondogatta mindig, hogy csak meg kell néznem, hogyan viselkednek a madarak, a hangyák és a legyek. Amikor a gólya körberepül, tudni lehet, hogy eső lesz. Ha a seregély levonul a cseresznyefáról, az eső jeget hoz. Ezeket én is megerősíthetem. Általában a délnyugatról jövő viharok hevesek Zalában, ahol élek.
A lány szerint az északról érkezők már Szombathely térségében kitombolják magukat, ezért csak esőt hoznak. A Balaton felől jövőket nem követem, mert módfelett veszélyesek, a tó ugyanis nagyon megnyomja párával a levegőt.
– Volt rá példa, hogy kiálltam a tengerpartra egy háromlábúval, és miközben a két méterre lévő táskámhoz mentem a fényképezőgépért, belecsapott a villám az állványba, ami azonnal elolvadt. Három métert repültem, eltörtem a jobb kulcscsontomat, és szerencsésnek érezhettem magamat, hogy nem haltam meg – mondta búcsúzóul a viharvadász lány.
