Kapott sebeket az élettől, mélyeket, fájdalmasakat, de még most is derűvel tekint a jövőbe. S ez kilencvenesztendősen irigylésre méltó. Czigány György a Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben című legendás rádiós műsor vezetője ma is aktív. Boldogan él együtt negyven évvel fiatalabb feleségével.
– Soha nem felejtem el azt a pillanatot. A háború borzalmai még ott voltak bennünk, a lelkünkben, s persze a városban mindenhol. Ám az élet már megkövetelte a magáét, és én tizenöt esztendősen 1946-ban megnyertem egy irodalmi pályázatot, és az első díjat Mindszenty József hercegprímástól vehettem át. Később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre jártam, ahol zongoraművész tanári diplomát kaptam, Kadosa Pál tanítványaként. Majd jött a Magyar Rádió, később a Magyar Televízió, és én valóban mindent kipróbálhattam…
A dátum 1969 márciusa: ekkor indult el hódító útjára a Kossuth rádió élő komolyzenei vetélkedője. A helyszín mindig az akkori Astoria Szálló kávézója volt, ahol adásonként rendszerint nagy tömeg gyűlt össze. Volt, aki játszani akart, de olyan is akadt, aki egyszerűen csak figyelte, hallgatta, mi is történik a Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben című adás alatt. A műsor összeforrt Czigány György nevével, és 2007-ig, az utolsó adásig újra és újra elhangzott az a legendás szignál…
– Szeretem azt a vetélkedőt. Ahogy mondani szokták, az élő műsor varázsa engem is elvarázsolt. Megérintett. Lelkesek voltak a versenyzők és a zenerajongók, és időnként olyan kolléga helyettesített, mint Antal Imre. Az Astoria Szálló kávézója ideális helyszín volt. Ha a jelentkező hibázott valamelyik válasznál, rendszerint mentőkérdést kapott. A nyeremény kezdetben háromszáz, később ezerötszáz forint volt.
Az immár kilencvenesztendős Czigány György második feleségével, Erikával él harmóniában. Párja, aki negyven esztendővel fiatalabb nála, latin–történelem szakos, így aztán van bőven közös téma.
– Az első feleségemet is Erikának hívták, vele negyvennyolc évig éltünk elválaszthatatlanul, az egymás iránti rajongás jegyében. Súlyos betegség vitte el, hosszú ideig gyászoltam, mert elviselhetetlen volt a hiánya. Nemcsak őt sirattam, hanem Zoltán fiunkat is, aki negyvenöt esztendősen hasnyálmirigy-gyulladásban halt meg. Ennek már tíz esztendeje. Ő két fiúunokával ajándékozott meg. A másik két gyermekem Ildikó, akiből pilóta és Gergely, akiből operatőr lett. Szerencsére fontos támaszai az életemnek. Nem érdekel az idő múlása, ez a kilencvenes szám valami elírás, vagy az élet tréfája lehet. Mindenem megvan, tenyerén hordoz a Jóisten, és vigyáz rám. Merthogy én szinte semmit nem tettem a hosszú életért, nem dohányoztam, ez igaz, de soha nem sportoltam. Egy bánatom van csak, hogy a szemem már nem alkalmas az olvasásra.
Indirekt/Blikk
