Magyar Kultúra címmel havonta megjelenő kulturális-művészeti lap indul a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ) gondozásában. A magazin célja, hogy izgalmas, egyedi szemszögből mutassa be kortársainkat az irodalom, képző- és iparművészet, komoly- és könnyűzene, színház-, tánc- és cirkuszművészet világából.
Kortársak közelről – ez a Magyar Kultúra mottója. A pandémia utáni fellélegzéshez és újranyitáshoz igazítva júniusban debütáló kulturális folyóirat célja, hogy bemutassa azokat az embereket, akik egész életüket az alkotásnak szentelik, inspirálnak minket, hatnak ránk és folyamatosan alakítják kultúránkat és hétköznapjainkat.
A Magyar Kultúra egyik legfőbb vállalása, hogy közérthető nyelven ismertesse a magyar kortárs kultúra értékeit és minél több érdeklődőhöz juttassa el azokat. A magazin írásai minden számban egy-egy kiemelt téma köré szerveződnek. Ezeken a témákon keresztül jelennek meg az éppen aktuális kulturális jelenségek, amelyeket a kiadvány nemcsak ábrázol, hanem összefüggéseiben is megmutatja az olvasóknak. A nyitó lapszám témája a Duna, találhatunk benne interjút többek között Andrásfalvy Bertalan néprajzkutatóval, Visky András íróval, a Szentendrei Régi Művésztelep képzőművészeivel és a magyar zenei paletta egyik legkülönlegesebb hangjával, Hegyi Dórával, azaz Ohnodyval. A 130 oldalas magazin hasábjain ellátogathatunk a szekszárdi Mészöly Miklós emlékházba és az esztergomi Duna Múzeumba. A riportok és interjúk mellett számos magyar szépirodalmi szöveg első közlése olvasható a Magyar Kultúrában, Száraz Miklós György, Farkas Wellmann Endre, Bék Timur, Zsille Gábor, Nagy Lea vagy éppen Bene Zoltán tollából. Az öt éve elhunyt Csoóri Sándornak minden hónapban egy különleges hatoldalas mellékletet szentelnek a folyóirat szerkesztői. A most megjelenő magazint a 2020 novemberében tragikus hirtelenséggel elhunyt Szőcs Géza emlékének ajánlja a szerkesztőség.
Fotók: Hartyányi Norbert
A július elején megjelenő második számban a család kerül fókuszba.
„El kell mondanunk a történeteket – ezt érzem minden igazi beszélgetés után, és ezt igazolja a változóban lévő világ is. Ha majd több évtized múlva felvetődik a kérdés, miről szólt a kétezerhúszas évek eleje – (makacsul hiszem, akkor is lesz, aki kérdéseket tegyen fel) –, bizonyára szerepelnek majd a válaszban olyan kifejezések, mint a pandémia, klímaváltozás, migráció, adat… De ha most tevődik fel ez a kérdés, a válasz az életünkről szól. Ha őszinték vagyunk, a válasz egy történet – veszteségekről, áldásról, próbák idejéről és gondviselésről.” – írja Bonczidai Éva a Magyar Kultúra első számának főszerkesztői beköszöntőjében.
„A történetek korát éljük. Elhallgatott és elmesélt, elfojtott és feloldott, traumatikus és motiváló történetek korát. Az elmúlt bő egy év alatt, amíg a COVID-19 világjárvány miatt otthonainkba voltunk zárva, megszűntek a találkozási pontok és helyek, se összeülni, se randevúzni nem lehetett, újra felerősödött, hogy mesélünk egymásnak. Akár cseten, akár telefonon, a kijárási tilalom alatt a kietlen estéken, a magány és a monotonitás ellenszereként. Lett időnk mesélni, egymásra figyelni, új mélységeket felfedezni régi ismerőseinkben, új embereket megismerni, megszeretni, máshogy látni – minden elzárás és találkozás híján mégis sokkal közelebb vonni és kerülni egymáshoz. E pandémia alatt felismert tapasztalást szeretnénk megőrizni, és tovább is vinni egy igényes, szép, gazdag tartalmú havilap oldalain. Hisz ezen alkalminak tűnő, időhöz és térhez kötözött mesék és történetek vannak annyira fontosak, hogy ne csak elmondjuk őket, hanem nemzedékek múltán is elő lehessen őket venni. Ha tanultunk valamit, márpedig tanultunk, akkor az újra nyitó és újra felszabaduló világban se felejtsük el.” – mondta Pál Dániel Levente, a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalomszakmai igazgatója, a Magyar Kultúra lapigazgatója.
