Fekete zászló lobog a fővárosi Gyarmati Dezső Uszoda oldalán: Molnár Róbert vízilabdaedzőt gyászolják. A felfoghatatlan tragédia a medencénél érte, a tanítványai előtt… Barátai, ismerősei sem értik, hogyan történhetett ez éppen vele, hiszen mindig ügyelt magára, óvta az egészségét a pólósként magyar bajnok és kupagyőztes, a Fradiban 1980-1992 között 314 ob I-es mérkőzésen játszó Molnár.
Szinte egy pillanat alatt történt, edzést tartott a gyerekeknek, amikor rosszul lett. Pedig a foglalkozás, ahogy mindig, ezúttal is jó hangulatban kezdődött, az elején semmi sem utalt rá, hogy rémálommá válhat. A Polo Academy Budapest 13-14 éves fiataljait trenírozó Molnár a játékosaival együtt bemelegítő hosszokat úszott a medencében, sokadjára is bizonyítva, hogy 59 évesen is remek fizikai állapotban van.
Csupán néhány perce tartott az edzés, amikor a gyerekek riadtan felkiáltottak.
„Robi bácsi nem mozog, segítségre van szüksége!” – hangzott el kétségbeesetten több tanítvány szájából, miután észlelték, hogy az edzőjük nem ad életjelet.
A mentőszolgálat megerősítette: hiába érkezett gyorsan a segítség a helyszínre, s próbálkoztak az újraélesztéssel, már nem lehetett megmenteni Molnár Róbertet. Pedig nem sokkal előtte még ott úszott a fiatalokkal… Halálát szívinfarktus okozhatta.
– Esély sem volt megmenteni Robit. Fájó ezt kimondani, de ha közvetlenül ott áll mellette egy orvos, akkor sem lett volna elkerülhető a tragédia – közölte lapunkkal zokogva Pálinkás Tibor, a Vidám Vízilovak masterscsapatának edzője. Ebben az együttesben játszott Molnár. – Borzalmas ez az egész. Egyelőre felfogni sem tudom a történteket. Egyszerűen nem térek magamhoz. Nekem kellett közölnöm a hírt az élettársával… Robi mindig is vidám, jókedvű, jószívű ember volt. A barátom, akire mindenben számíthattam. Nemcsak játékosként, hanem edzőként is nagyszerű volt, a gyermekek tisztelték, felnéztek rá. Még mindig a masterscsapat erőssége volt, számíthattunk rá.
Szakonyi Ferenc 45 évvel ezelőtt Molnárral együtt kezdett el vízilabdázni a Ferencvárosban. Képtelen felfogni a tragédiát.
– Nem találom a szavakat, sokkoltak a történtek. Két évvel ezelőtt volt már infarktusa Robinak, ezt követően leszokott a cigiről. Jó kondiban volt, sokat tett azért, hogy fizikálisan erős legyen, igyekezett formában tartani magát. Semmi jel nem utalt arra, hogy baj lehet – mesélte megrendülten az egykori csapattárs. – Nagyon fáj, hogy elment. Igaz barátként tekintettem rá, hiányozni fog.
A játékosként kétszeres Európa-bajnok Tóth Frank két héttel ezelőtt találkozott utoljára Molnárral.
– Közös csapatvacsorán vettünk részt. Remekül érezte magát, jó volt a kedve. Azért is megdöbbentő a halála, mert úgy tudom, folyamatosan járt szűrésekre, figyelt az egészségére – fogalmazott Tóth.
Indirekt/Blikk
