Fagyállót ivott a nyolcadik osztályos Máté, hogy soha többet ne kelljen iskolába mennie, és ne hallja a tanárától azt, hogy ő egy semmirekellő alak. A vajai gimnazista egész országot megrázó öngyilkossága után nem sok kellett ahhoz, hogy újabb tragédia történjen.
A fiam ma már nem bántaná magát, és elhiszi, hogy szép az élet, de ehhez kellett az is, hogy az öngyilkossági kísérlete után ne engedjem az iskolába. Az, hogy ott állnak körülötte és próbálják megmenteni az életét, soha el nem múló, szörnyű emlék lesz számomra – mondta a könnyeit visszatartva Tóth Ágnes a Blikknek.
Az anya szerint minden akkor kezdődött, amikor Máté, a Debreceni Kinizsi Pál Általános iskola autista tagozatának tanulója megkezdte az ötödik osztályt.
– A fiam, a barátját védve, nekiment egy másik kisfiúnak. Rövid incidens volt, leszedték őket egymásról, és nem is lett a történteknek semmi következménye, de a tanára ettől kezdve minden héten felemlegette ezt, mondván, tudod te, hogy akkor milyen veszélyes voltál?
Ehhez hozzájött még az is, hogy a kitűnően tanuló fiamat semmirekellőnek nevezte, folyamatosan, nap mint nap lehordta.
Az anya szerint a tanárnak partnere volt a csúfolódásban a pedagógiai asszisztens is, aki pókerarcúnak, fancsali képűnek, dagadtnak titulálta a gyereket. Máté nem szólt vissza, de napi szinten megalázva, meggyötörve, sírva jött ki az iskolából.
– A tanár nem hagyta szó nélkül Máté továbbtanulási tervét sem. Megjegyezte neki, „nehogy már autista létedre a vegyipariba járj!” Sőt, a Máté autizmusáról készült diagnózis papírt meg akarta küldeni a vegyipari szakközépiskolának, tudván, hogy akkor elbukhatjuk a felvételit – tette hozzá Ágnes. – Végül a középiskola igazgatója kérte meg arra, hogy a papírt ne továbbítsa, megjegyezve, hogy elég, ha azt bevisszük a beiratkozáskor. Így sikerült bejutnia a középiskolába.
A sikeres felvételit követő örömbe üröm vegyült: Máté megijedt attól, hogy mi vár rá másnap az iskolában, a tanár mit szól majd.
– Ez március 20-án, vasárnap volt. Másnap reggel nekem kellett Mátét ébreszteni, holott addig mindig magától kelt. Amikor összevissza beszélt, és láttam, milyen zavart, nagyon megijedtem, és a háziorvosunk asszisztensének a tanácsára mentőt hívtam.
A kórházig tartó út két órát vett igénybe, mivel Mátét először a pszichiátriára vitték.
– Ezt azzal magyarázták, hogy a fiam búcsúlevelet írt. Majd, amikor leállt a légzése, esetmentő jött, Mátét intubálták, újraélesztették, majd bekerült a megyei kórház intenzív osztályára. Két napon át bizonytalan volt, hogy életben marad-e. Olyan szerencsénk van, hogy a veséje is teljesen rendbe jött, pedig veseelégtelenséget állapítottak meg.
Máté mára teljesen felépült, de ehhez kellett az is, hogy az édesanyja a történtek után ne engedje iskolába járni.
Egészségügyi okokra hivatkozva kértem az iskolába járás alóli felmentését, amit az igazgató megadott. Azt mondta, leülhetünk majd beszélni, de ez a mai napig nem történt meg. Mivel az iskolától semmilyen segítséget, támogatást nem kaptunk, a nyilvánosság által szeretném elérni, hogy Máté története tanulság legyen mások számára is.
Ágnes azt hangsúlyozta, az iskolai zaklatások alatt leginkább azt értik, hogy a gyerekek piszkálják és bántják egymást, holott egy pedagógus is hihetetlen károkat tud okozni egy diák lelkében.
– A fiam látja, hogy mennyien állnak mellette, és ő is azt mondja már, hogy szép az élet. A vegyipari iskolában is várják, és amikor az intenzív osztályon feküdt, véradást szerveztek neki. Mindezért nagyon hálás vagyok, és bízom abban, hogy pszichológus segítségével Máté túl lesz majd az egészen.
