A hiány nem az orvosok számában, hanem a teljes és részmunkaidőben alkalmazottak arányában mutatkozik meg.
„A jelenlegi közellátás fenntartásához elegendő lenne a KSH által nyilvántartott és a rendszerben dolgozó mintegy 39 ezer orvos, ha valamennyien teljes munkaidejükben, 8 órában az állami intézményekben gyógyítanának. Ám ezek a doktorok nem valamennyien teljes munkaidőben vesznek részt az ellátásban” – hangsúlyozta Szondi Zita, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) főigazgató-helyettese az IME egészségügyi szaklap minapi konferenciáján a Népszava cikke szerint.
A jelenlegi helyzet kapcsán Szondi Zita kijelentette:
Kimondhatjuk, hogy a jelenlegi struktúrához nincs megfelelő humán erőforrás, és ott van még a magánellátás, amelynek nagy része szintén az említett 39 ezer orvos munkaerejére épít.
Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár a lapnak februárban adott interjújában úgy fogalmazott:
„Van elég orvos a rendszerben, s az akár jelentősebb túlmunka nélkül is működőképes lehetne, ha nem lennének rosszul elosztva az erőforrások.”
Akkor az államtitkár arról is beszélt, hogy a 2023. februári kifizetéssel egészségügyi szolgálati jogviszonyban 23 654 orvos kapott emelt bért. Az alapellátásban ezen felül 8622 fő rendelkezik érvényes működési kártyával, tehát több, mint 30 000 orvos dolgozik a közfinanszírozott rendszerben.
Ez utóbbiról a lap beszámolója szerint Szondi Zita is említést tett a konferencián. Mint mondta, a fekvőbeteg ellátásban dolgozó orvosok 81 százaléka 32 intézményben, főként klinikai központokban, vármegyei irányító kórházakban, országos intézetekben, fővárosi kórházakban dolgozik. Hasonlóan decentralizált az ellátás a járóbetegek esetében is.
A jelenleg működő 374 szakrendelőben évente 50-60 millió esetet látnak el, azonban a közfinanszírozott ellátások 80 százalékát ezen intézmények 20 százaléka, azaz 70-80 járóbeteg ellátó végzi. Ez utóbbi jelzi az ellátásszervezéssel, a betegirányítással kapcsolatos problémákat is – mondta.
A Népszava megkeresett több – fővárosi és vidéki városi, illetve egy megyei – intézményt, hogy megtudják, náluk mennyien dolgoznak részmunkaidőben.
Az érintett intézményekben 20-30 százalékra becsülték a 4 vagy 6 órában dolgozó orvosok arányát.
Azt is hozzátették, hogy a részmunkaidőben gyógyítók nélkül nem tudnák az intézményük működtetését biztosítani, azaz pácienseik még több szolgáltatáshoz nem férnének hozzá. Főként a hiányszakmákban – például a gyermekgyógyászat, a patológia, a radiológia, az aneszteziológia területén – van szükség a több munkahelyen is dolgozókra.
