Szorgos méhecskeként gyűjtik a kilométereket a vidéki képviselőink.
Nem állítja meg őket holmi világjárvány, sem országos lezárások, testi épségüket és egészségüket nem kímélve utaznak keresztül-kasul az országban. Nem érdeklik őket a home office vívmányai, mindenütt személyesen akarnak ott lenni, lakjanak bármily messze a fővárostól, vagy legyen bármilyen nagy a választókerületük. Naponta több száz kilométert megtesznek, ha esik, ha fúj, és bár nincs mindennap szavazás vagy parlamenti ülés, a jó képviselő mindenhol ott van, egyik lába itt, a másik ott. El se tudjuk gondolni, hogy lehet ennyi programjuk, főleg ilyen koronavírusos időben, de nem véletlenül ők ülnek a parlamentben, nem pedig mi, szegényes fantáziájú, egyszerű választópolgárok.
Jóhiszeműek vagyunk, nem gondoljuk azt, hogy a benzinkártya jótékony hatása hajtja ennyire a honatyáinkat, akkor is mennének ennyit, ha saját zsebből kellene fizetni a sokszor egyhavi nettó átlagkeresetnek megfelelő benzinpénzt. Hiszen ők arra esküdtek, hogy lelkiismeretesen, legjobb tudásuk szerint szolgálják az országot. Summa summarum, egyet biztos nem lehet eltagadni tőlük: lelkiismeretesen, mindenkinél többet autóznak az országban.
Indirekt/Blikk
