Gálvölgyi János érzelmes beszédet mondott barátja, Sas József temetésén. 40 évig voltak barátok a humoristák.
Sas Józsefet a Kozma utcai temetőben helyezték végső nyugalomra. A járvány miatt csak a szerettei és legközelebbi barátai voltak jelen. Gálvölgyi ezekkel a szavakkal búcsúzott:
„Itt most magunk vagyunk, őszintén és szomorúan. Ha már őszinteség: őszinte szeretet és barátság kapcsolt minket össze. Sokkal régebbről, mint a jelenlévők bármelyikével. Több mint 40 év. Fellépések, nyaralások, csöppnyi együttlétek – mondta Gálvölgyi a temetésen, majd így folytatta: „(…)Mindig csodáltam benned az élet szeretetét, az élni akarást, a siker utáni vágyat, az elképesztő energiát. Az elmúlt két év felülmúlt mindent, amit csak elképzelni lehet. Egy színész csak a színpadon él, ha onnan lelép, olyan, mint a többiek. (…)Te azt sugalltad egész pályafutásod alatt, hogy nem lehet, nem szabad feladni, sikert kell csinálni. A legrosszabb körülmények között is csak hinni, és akarni kell” – hangzottak a humorista szavai, aki arról is beszélt, hogy Sas óriásit küzdött a betegsége ellenére, a végsőkig hitt a gyógyulásban, abban hogy újra Saskabarét készíthet majd.
Indirekt/Blikk
