Tudja, hogy bűn lopni, de éhes volt és szegény, és nem egy embert károsított meg, hanem az állami büdzsét. Ezzel magyarázta fiatalkori félrelépését a művésznő.
Nehéz gyerekkor jutott Soma Mamagésának, már kislányként érzékelte maga körül a romboló környezetet. Édesapja és édesanyja éveken át harcoltak „izzó gyűlöletben”, ahogyan fogalmazott. Nem csoda, hogy hatévesen azért akart megtanulni írni, hogy levélben kérhessen segítséget a nagymamájától – írja a Story.
Végül a szülei elváltak, és tizenévesen szabadon élhetett. Ám szabadsága eleinte pénztelenséggel párosul, és hiába próbált meg mindent, sokáig csak kudarcok érték. A lapnak elmesélte, hogy egyszer hullamosónak is jelentkezett, ám végül mégsem kapta meg a bizarr állást. A munkaadók ezt azzal indokolták, hogy a hullamosás nem nőnek való munka.
Somával akkoriban többször is előfordult, hogy lopni kényszerült, hogy enni tudjon. Mint mesélte, egy ponton úgy gondolta, ha már lopnia kell, olyat lopjon, ami ízlik is neki. Munkásként havi 1500 forintot keresett, amiből 900 forint nyomban el is ment albérletre. Mivel akkoriban rájött, hogy minden boltnak volt egy kerete a lopásra, ezért úgy vélte, tulajdonképpen senkit sem károsít meg, ha elemel némi harapnivalót.
„Akkor is ugyanolyan kemény volt munkásemberként, mint ma. Akárhogy osztottál, szoroztál, rájöttél, hogyha nem támogatnak, nem fogsz megélni. (…) Úgy voltam vele, hogy tudom, hogy lopni nagyon csúnya dolog, de amikor tisztáztam, hogy nem egy embertől veszem el, hanem az állami büdzsébe belefér, akkor onnantól kezdve a kaviártól a kagylóig loptam mindent”
– magyarázta.
