A háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitány személyes emlékeivel búcsúzik tragikusan fiatalon elhunyt játékosától, akinek egykor átadta a stafétabotot.
„Egy ideje nyilván készültünk arra, ami most bekövetkezett, de igazán mégsem lehet… „ − mondja Nemzeti Sport-nak, de a gyászoló mester inkább legszebb közös élményeiket, győzelmeiket és Tibor csodálatos egyéniségét idézi maga elé. „Nekem reggel óta azok a képek ugranak be Tiborról, amik a nagyközönségnek kevésbé, a csapattársaknak és a családjának inkább ismerősek, hogy ő igenis egy érző, helyes mosolyú fiú és férfi volt, sőt sok olyanra is emlékszem, amikor kisgyermeki boldogsággal nevetett, szinte kiesett a száján! És volt egy mondata Athénban… A 2004-es megnyert olimpiai döntő után, mihelyst kimásztunk a medencéből, indultunk átöltözni az eredményhirdetéshez. Egymás mellett sétáltunk, és megkérdeztem tőle, hogy szerinte miként fordítottunk, inkább a szerbek vesztették el, vagy mi nyertük meg? Ezt felelte: „Biztos, hogy mi nyertük meg, mert mi nagyon szeretjük egymást.” A mester emlékeit, és megannyi volt csapattárs megrendítő emlékezését itt olvashatja.
