Karikó Katalin betekintést engedett a magánéletébe és őszintén beszélt a nehézségeiről.
A kutató a Doktoranduszok Országos Szövetségének online rendezvényén arról beszélt, hogy mennyire volt nehéz összeegyeztetnie a tudományos munkát és a családot. „Már a terhesség idején is limitálnia kell a laboratóriumi munkát annak a nőnek, aki például, mint annak idején én is, radioaktív anyagokkal, vagy vegyszerekkel dolgozik” – mondta. Karikó 1978-ban kezdte meg a kutatói pályáját, a legnagyobb segítséget a bölcsőde jelentette számára. „Miután megszületett a lányom, már négy hónapos korában a bölcsődébe adtam. Nagyon kedvezményes volt ez az ellátás a ’80-as évek elején. A gyermekorvos napi látogatása pedig biztonságot jelentett. Lehetett üzenő füzetbe írni azoknak, akikre rábízta az anya a gyermekét. A dolgozó nő úgy érezhette, hogy szakértők vigyáznak a kicsire, akit közösségben helyezett el” – mesélte a kutató.
Karikó amerikai kutató karrierje 1985-ben kezdődött, kislányának már ekkor egyedül kellett felkelni és felöltöznie reggel. „Reggel 5-6 órakor már a laboratóriumban kezdtem a napot. A kislányom már második-harmadik osztályos korában tudta, hogy egyedül kell felkelnie, fel kell öltöznie. Ha a férjem az éjszakai műszakból hazajött, elvitte az iskolába. Később már egyedül ment a buszmegállóba, ahol az iskolabusz felvette. Én pedig délután mentem érte az iskolába – mondta a biokémikus, aki nappal dolgozott, férje pedig éjszakai műszakban, így alig találkoztak egymással, csak a lányukon keresztül kommunikáltak. „Azt kérdeztem a lányomtól délután: „Mit mondott Apád?” A férjem pedig azt kérdezte a lányunktól reggel: „Mit mondott Anyád?”” – mesélte Karikó. A kutató lánya, Francia Zsuzsanna egyébként élsportoló lett, és evezésben már két olimpiai aranyérmet szerzett – adta hírül a Blikk.
