Nehéz szívvel, már úgy utazott Dominikára, a Survivor forgatására Járai Máté, hogy számított rá, imádott nagymamáját, Törőcsik Marit sosem láthatja többé. Az utóbbi években betegeskedő Nemzet Színésze április 16-án adta fel az életéért vívott küzdelmet, így unokája a karibi szigeten értesült arról, hogy nincs többé.
– Kint tudtam meg a hírt a dominikai forgatáson. Sajnos, éreztem, hogy mire hazatérek, nem él már Mari mama – emlékezett vissza a Jászai Mari-díjas színész.
– Talán furcsán hangzik, de a legjobb helyen kaptam meg ezt a szomorú hírt. Hosszú ideig csak néztem a tengert, bámultam a messzeséget, és tudtam, hogy a mama már egy jobb helyen van. Úgy képzelem, hogy a mama már a papával, Maár Gyulával, Psota Irénnel és Major Tamással ül egy kávézó teraszán, nagyokat beszélgetnek és sokat nevetnek. Nagyon bánt, hogy míg az élete tele volt méltósággal és sikerrel, a halálában nem volt olyan szerencsés, hogy csak elaludjon békében. Nagy szenvedést hagyott maga után, de talán már ő is érezte, hogy eljött az idő…
Mint arról korábban beszámoltunk, a színésznő egészsége megromlott az elmúlt években. Legutóbb tüdőgyulladással került kórházba, és bár szerettei, rajongói sokáig bíztak a felépülésében, Törőcsik Mari végül feladta a harcot.
– A papa 2013-as halála után rohamosan romlott az állapota. Sokáig az éltette a mamát, hogy visszatérhet a színpadra. Ám amikor egyértelművé vált, hogy ez nem történik meg, az hatalmas törés volt neki. Ebből már nem tudott igazán felépülni. Nagy volt benne az életigenlés, de elfáradt. Láttam rajta, hogy szenved. Nagyjából egy éve találkoztunk utoljára, nagyon örült, hogy lát. Ám akkor már tudtam, hogy ez az utolsó alkalom. Ha nem is mondtuk ki, de akkor már búcsúzkodtunk. Sajnos, az utolsó időkben már telefonon sem tudtam vele beszélni, hiszen nehezen formálta a szavakat, de fárasztotta is.
Máté nem volt itthon a színésznő búcsúztatóján, ám akkor sem lett volna jelen, ha épp nem több ezer kilométerre forgat.
– Pontosan tudtam, hogy a végakarata szerint a lánya, Teréz szórja a hamvait a Tiszába, és nem akar nagy felhajtást. Nem csak úgy tudnék róla megemlékezni, ha elmennék a folyóhoz és beledobnék egy szál virágot a vizbe. Ő itt van a sejtjeimben, és ha meghallom egy dalát, vagy csak felidézem egy mondatát, akkor tudom, ő bennem él örökké.
A legnagyobb örökség tőle, hogy látta és elismerte a sikereimet, ez többet ér bármilyen tárgynál – mondta a színész-műsorvezető.
Indirekt/Blikk
