2024.02.29
Elemér
Kezdőlap Belföld Gyász: elhunyt Ádám József

Gyász: elhunyt Ádám József

Elhunyt Ádám József geodéta. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) rendes tagja életének 73. évében, december 29-én halt meg ‒ közölte az MTA szombaton az MTI-vel.

Ádám József 1950-ben született Kocséren. Az érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) építőmérnöki karán, 1974-ben szerzett mérnöki diplomát, egyetemi doktori disszertációját 1977-ben védte meg.

Diplomájának megszerzése után a Földmérési és Távérzékelési Intézet Kozmikus Geodéziai Obszervatóriumának munkatársa lett, 1982 és 1992 között főmunkatársi beosztásban. 1992-től az intézet tudományos tanácsadója, majd 1993-tól a tanácsosa volt 1996-ig. 1982-től egyetemi adjunktus, 1988-tól címzetes egyetemi docens volt a BME-n. 1992-től az építőmérnöki kar felsőgeodézia tanszékén előbb félállású, majd 1994-től főállású egyetemi tanárként, 1995 és 1999 között a tanszék vezetőjeként is dolgozott, majd 2001-ben (az immár általános és felsőgeodézia tanszéken) ismét tanszékvezetői megbízást kapott. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2000-ben az MTA-BME Fizikai Geodézia és Geodinamikai Kutatócsoport vezetője, illetve a BME habilitációs bizottsága és doktori tanácsa tagja lett.

Ádám József kutatási területe a felsőgeodézia és a kozmikus geodézia volt. Nevéhez fűződik az első űr-VLBI mérések matematikai-geodéziai modelljének részletes szerkezeti-felépítési vizsgálata. Emellett kidolgozta e mérések alkalmazásának elméleti alapjait asztrometriai, geodéziai és geodinamikai szempontból. Az elméleti földalak (avagy a geoidkép) magyarországi földdarabjára több jelentős meghatározást végzett. A GPS-technika alaphálózati alkalmazásával kapcsolatos kutató- és fejlesztőmunkában ért el jelentős eredményeket. Fő idegen nyelvű munkája Estimabilitiy of Geodetic Parameters from Space VLBI Observables címmel jelent meg 1990-ben.

1981-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1991-ben akadémiai doktori értekezését. 1985-ben lett az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságának, 1997-ben Könyv- és Folyóirat-kiadó Bizottság, 1999-ben pedig a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottság tagja. 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2004-ben rendes tagjává választották. 1999-ben az MTA földtudományok osztályának elnökhelyettese, 2008-ban elnöke lett, ezzel az MTA elnökségébe is bekerült.

1992 és 2002 között az Űrkutatási Tudományos Tanács tagja volt, 1994-ben a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió magyar nemzeti bizottságának elnökévé választották. Tagja lett az Acta Geodeatica et Geophysica Hungarica és a Geodézia és Kartográfia című tudományos szakfolyóirat szerkesztőbizottságainak, számos külföldi intézménynél dolgozott vendégkutatóként: a Stuttgarti Egyetemen (1985), az Ohiói Állami Egyetemen (1989‒1990, itt tudományos munkatársként dolgozott), valamint a párizsi Csillagászati Obszervatóriumban (1995).

Szakmai teljesítményének elismeréseként 1988-ban Szádeczky-Kardoss Elemér-díjat, 1990-ben Nagy Ernő-emlékérmet, 1992-ben Lázár deák-emlékérmet, 2002-ben Ipolyi Arnold-díjat, 2004-ben Szent-Györgyi Albert-díjat, 2008-ban Fasching Antal-díjat, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét, 2017-ben Széchenyi-díjat kapott.