Elhunyt az a Covid-intenzív osztályon fekvő anyuka, akit szüléás után mélyaltatásba helyeztek. Ugyan felmerült a kombinált szív- és tüdőtranszplantáció, de végül levették a várólistáról, mondván, a szervezete nem bírná ki a beavatkozást.
Haraszti Irén semmi másra nem vágyott jobban egész életében, mint az anyaság átélésére. Többször is elvetélt, de ezek a szomorú esetek nem szegték kedvét. Miután Kovács Imrével házasságot kötött, részt vettek a lombikprogramban. A nő ikrekkel esett teherbe, ám az egyik magzat hat héttel később elhalt. A másik egészségesen fejlődött, Irén pedig veszélyeztetett terhesként táppénzre ment. Már a nyolcadik hónapban járt, amikor a torka megfájdult és felszökött a láza. Március 1-jén befektették a debreceni kórházba, nőnapon pedig, a terhesség 36. hetében átszállították a klinikára, hogy elvégezzék a császármetszést.
– Tizenhat évig várt az anyaság csodájára, de csupán két percet tölthetett csak együtt a feleségem a kisfiammal – mondta a Borsnak Imre, Irén férje. – Az egészségesen született Imikét az anya még megölelhette, de aztán az asszonyt visszaszállították az intenzív osztályra. Irén éppen erről írt a férjének az utolsó üzenetében. A baba már két hónapja otthon van édesapjával és 18 éves féltestvérével, Melindával. Szépen fejlődik, és természetesen fogalma sincs édesanyja kálváriájáról.
– Hiába mondták meg az orvosok, hogy fel kell készülnöm a legrosszabb lehetőségre, gondolni sem voltam hajlandó arra, hogy Irén meghalhat” – csuklott el Imre hangja. A férj engedélyt kapott arra, hogy hetente kétszer, teljes védőöltözetben meglátogassa a Budakeszi Korányi Pulmonológiai Intézet Covid-intenzív osztályán mélyaltatásban fekvő, műtüdőre kötött feleségét. „Rengeteget beszéltem hozzá, és lejátszottam Imike telefonomra felvett sírását. Kétszer is láttam, hogy Irén erre könnyezve reagált. Innen tudom, hogy lelkileg jelen volt – mesélte a férj. – Irén karja alá Imike egyik ruhácskáját is betettem, hogy érezze a kisfiunkat! Péntek reggel telefonált az orvos, hogy Irén keringése összeomlott, és ha szeretnék tőle elbúcsúzni, azonnal üljek autóba. Hozzátette, könnyen előfordulhat, hogy mire megérkezem, már meghal. Képtelen voltam elindulni, mert csak a jóra szeretnék emlékezni. Ismerem magamat, tudom, hogy azonnal összeestem volna, ha csak az üres ágyat látom, esetleg a kezeim közt hal meg. Felkiáltottam, hogy Úristen, itt baj lesz! 15 perc múlva ismét hívtak a kórházból. Az orvos mély együttérzéssel bejelentette, hogy bár minden tőlük telhetőt megtettek, nem sikerült megmenteniük Irénkém életét. A szervezete tulajdonképpen saját magát ölte meg. Ez a Covid szövődménye” – csuklott el a gyászoló férj hangja.
