Minden álomszerűen alakult a Veszprém megyei család életében, aztán a 25 éves várandós kismama elkapta a koronavírust. Még életet adott a kisfiának, de már sohasem láthatta őt. A szülés után rohamosan romlani kezdett az állapota, végül belehalt a fertőzésbe.
A fiatal Veszprém megyei édesanya még világra hozta a gyermekét, de már sohasem tarthatta őt a karjaiban. Dóri ugyanis elkapta a koronavírust, ami végül a halálát okozta. Gyászoló férje, Zsolt igyekszik mindennap helyt állni, hogy félárván maradt gyermekeinek, az alig másfél hónapos Benettnek és a másfél éves Zorkának is mindene meglegyen, de nagyon nehéz helyzetbe került a család.
– A barátaink révén ismerkedtünk össze egy lakodalomban, amikor én még külföldön dolgoztam. Eleinte jórészt távkapcsolat volt a miénk. Az interneten keresztül sokat beszélgettünk, így alaposabban megismertük egymást, mintha gyakrabban randizhatunk. Hamar úgy éreztük, közös az utunk, együtt lehetünk boldogok. Idén májusban lett volna a harmadik házassági évfordulónk. Ezt már Dóri nem érhette meg – mondta a Veolnak Mihajlov Zsolt szomorúan.
A házaspár Bakonykoppányon kezdett építkezésbe, ami miatt hitelt is felvettek.
– Én csonka családban nőttem fel, ezért azt szerettem volna, hogy az én gyermekeimnek ne így kelljen. Hosszútávú terveink voltak, de nem vágytunk sok mindenre. Egy fiút és egy kislányt szerettünk volna és úgy tűnt, minden jól alakul. Az esküvőnket követő évben megszületett Zorka. Aztán jött a Covid, a járvány. Tudom, most arra gondolnak, miért nem védekeztünk minden lehető módon. Én már a harmadik oltást is megkaptam. A családunkban mindenki hasonlóképp kérte a vakcinát. A feleségem szintén regisztrált, már időpontja is volt az oltásra, amikor kiderült: várandós. Tartott tőle, hogy a magzatának árt, de mindenképp be akarta adatni magának, amint túljut a szülésen. Nem így alakult – sorolta a férfi.
– December 3-án még elmentem dolgozni, de mivel Dóri éjjel nem tudott aludni, zihált, hazatelefonáltam. Az anyósom azt mondta, rosszabbul van. Délelőtt hazasiettem és bevittem a kórházba a sürgősségire. Akkor már fulladt, nyolc hónapos kismamaként. Végül bent tartották. Este kilencre derült ki, hogy kétoldali tüdőgyulladás a diagnózis. Amikor nőgyógyász is megvizsgálta, azonnali császármetszés mellett döntött. A feleségemet hétfőn elszállították a budapesti Semmelweis klinikára. December 6-án este hét óra ötven perckor született meg Benett. Én egy közeli parkolóban az autómban várakoztam és ajándéknak érezhettem volna, hogy a kisfiunkról elmondhatták: egészséges. Ám az édesanyja kisebb agyvérzést kapott, leálltak a szervei, a lépét eltávolították. Fokozatosan romlott az állapota. Végig altatásban, lélegeztetőgépen tartották. Az év utolsó előtti napján hunyt el. Már nem láthatta a kisbabáját – árulta el a szomorú részleteket az apa, aki jelenleg mindig csak az előtte álló napon igyekszik túl lenni, miközben csak a két picire gondol.
– Mondják, hogy legyek erős, tartsak ki, de nem megy. Ezt nem lehet feldolgozni. Zorkának nagyon hiányzik az édesanyja. Minden hajnalban sír érte, olyankor egyedül vigasztalom. Feszült, ingerült, nehéz lefoglalni, pedig igyekszünk megoldani, hogy legyen társasága, a játékra alkalma – mondta el az édesapa, aki gyermekeivel átmenetileg húgáéknál lakik.
Zsoltéknak a megélhetésük sem megoldott jelenleg, hiszen nem tud munkába járni. A lakásfelújítást is félbe kellett hagynia. Azt gondolta, hitel nélkül túl lassan válthatta volna valóra terveit, így viszont most a kölcsön terhe nyomasztja.
– Dóri szülői, gyereknevelési tapasztalata is hiányzik. Egyedül hogy pótolhatnám ezt? Arról szoktam álmodozni, bárhogy is, csak itt lenne velünk, nekünk – fogalmazott az édesapa, akiről a falujabeliek csak jót tudtak mondani.
Számos helybeli összefogott az önkormányzattal, hogy legalább anyagilag segíthessék a félárván maradt kicsiket és az apukájukat.
