L. Jenőt nemcsak kerítéssel, de kényszermunkával is gyanúsítják.
Egy emberként sóhajtott fel Óföldeák népe, amikor hajnalban állig felfegyverkezett kommandósok lecsaptak L. Jenőre. Nyílt titok volt, hogy a Romániából áttelepült férfi évek óta négy nővel élt együtt, közülük három tucatnyi gyereket szült neki. Önmagában már ez is megbotránkoztatta a helyieket, de amit végképp elfogadhatatlannak tartottak, hogy Jenő a három nőt gyakran összeverte, megöléssel zsarolva Németországban prostitúcióra kényszerítette őket, a pénzüket pedig elvette. A botrányos hírű család kapuja naphosszat tárva-nyitva, a kertből éktelen gyereksivalkodás hallatszik. A kopogtatásra négy, kisírt szemű nő nyitott ajtót.
– Igen, mi vagyunk Jenő élettársai, de ennél többet nem mondhatunk – magyarázta P. Erika, akit az ügy kapcsán pénzmosással gyanúsít a hatóság. Bezzeg a szomszédban épp füvet nyíró Géza már sokkal beszédesebb. – Jenő soha nem akart beilleszkedni, öntörvényűen élt, nem érdekelte, mit gondol a falu róla. A nyitott kapun gyakran kiszöktek a kutyái, volt, amikor engem is megtámadtak – panaszkodott a Vasárnapi Blikknek Géza. – A strici állatai szabadon kószálnak, Panni néni fel is jelentette őt, mert mire be akarta takarítani a lucernát, kiderült, hogy a birkák az egész táblát lelegelték.
Géza szerint fura látvány volt, ha valamelyik prosti épp hazajöhetett, csak a saját gyerekeinek vett fagyit, a mostohatestvérek pedig irigykedve nézték. Míg a gyerekek szakadt ruhában jártak, az apjuk 40 milliós luxusautókkal furikázott. Akárcsak a vendégségbe érkező barátai, akikkel hajnalig dübörgő zenével mulatott, amit a falu túloldalán is hallani lehetett. Géza elkísért minket L. Jenő tanyájához, ahol egy borostás férfi felügyelt három embert, akik trágyát lapátoltak. Mint mondta, L. Jenő azt a három szerencsétlent reggeltől estig rabszolgaként dolgoztatja a tanyáján, szállást és ételt ad nekik, pénzt viszont nem.
– Jenő családjához tartozom, nem mondhatok semmit. Azok az emberek pedig dolgoznak, nem érnek rá magukkal beszélgetni – válaszolta érdeklődésünkre a felügyelő, és már sietett is vissza a munkásokhoz. A tanyától kőhajításnyira lakó Piroska néni legutóbb megszánta az egyik rabszolgaként tartott román férfit.
– Jenő munkásai közül az a kis fekete ember naponta hajtotta el a házam előtt a birkákat, bekiabált, mamikám, nincs véletlenül cipője, ami nem kell? – mesélte lapunknak az idős asszony. – Mondtam neki, hogy a fiamnak van kettő is, de az nagy lesz rá. Azt felelte, nem baj. Ott rögtön le is dobta magáról a rossz gumicsizmáját, és boldogan felhúzta a fiam cipőjét, abban ballagott tovább.
