Sokáig hintón járta Budapest utcáit, habzsolta az életet. Megtehette, a nézők ugyanis imádták. Néhány évvel később aztán nincstelenül, magányosan halt meg a nagy nevettető, Csortos Gyula, aki 1945-ben ezen a napon halt meg, hosszú szenvedés után.
A Hyppolit a lakáj főszerepe hozta meg számára a sikert, ám a mosoly a nézőknek szólt, valójában alig akadt barátja. Azt mondták róla akkoriban, Csortosnak mindenkihez van egy rossz szava. Alaposon kihasználta, hogy sikeres, számtalan színésznő megfordult az ágyában. Kétszer házasodott és kétszer vált el, s nem mondott nemet a könnyűvérű nőcskékre sem. Aztán minden összeomlott.
A II. világháború alatt, 1943-ban tüdőgyulladásban meghalt az egyetlen kislánya, Marika (27 éves volt csupán), majd az ostrom idején lelte halálát a fivére, Csortos Géza is. A színész nélkülözött, a hitelezők karmai közé került, és senkire sem számíthatott, hiszen mindenkit elmart magától. Az első feleségétől, Bamberger Fricitől régen elvált, de a második asszonyának, az operettszínésznő Víg Mancinak is hátat fordított már. Bár az orvosok szigorú diétára fogták, Csortos nem tartotta be. Magányosan élt, csupán 14 éves máltai pincsijével osztotta meg az életét. A kutyust viszont – az emberekkel szemben – rajongásig szerette. Amikor az öreg pincsi már képtelen volt felugrani az ágyra, deszkákból épített neki egy feljárót.
Csortos Gyula 1944-ben már sokat betegeskedett, ráadásul a lakása is bombatalálatot kapott, így a következő év elején egy ismerős családnál húzta meg magát, ott kapott egy szobát. Magányosan élte a mindennapjait, s egy alkalommal azt is elárulta egy újságírónak, hogy összesen két ember maradt mellette a régi világból. Héczey Péter rendőrfőtanácsos és Kallós János, a Pesti Tőzsde nevű újság főszerkesztője.
Bár egyre betegebb volt, a háború után megpróbálkozott az újrakezdéssel. Sokan csodálkozva olvasták a lapokban azt az apróhirdetést, amit Csortos adott fel. Nem szégyellte, kiadó szobát keresett. Az az ember, aki néhány évvel korábban az ország egyik legjobban kereső sztárja volt. Aztán súlyosbodott az állapota, a cukorbetegség következményei eluralkodtak rajta. Így került be a Fasor szanatóriumba, ahol 1945. augusztus 1-jén bekövetkezett a tragédia. Este még orvosi konzíliumot tartottak az ágyánál. Mint kiderült, a várva várt penicillin megérkezett, ám tehetetlenek voltak. Felmerült, hogy a színész egyik üszkös lábát levágják, de arra jutottak az orvosok, hogy nem élné túl az operációt. Így is meghalt néhány órával később.
Jellemző, hogy a Csortos lelki üdvéért tartott engesztelő szentmisére csupán hárman mentek el. A padsorok között az első felesége, egy mérnök és egy újságíró foglalt helyet (talán pont a Pesti Tőzsde főszerkesztője). Aztán néhány nappal a temetése után a színész kegydíja már „népszerűbb volt”, Csortos első és a második felesége, valamint 86 éves, elszegényedett édesanyja is bejelentkezett a pénzért… De erről szerencsére már nem tudhatott a nagy komédiás, aki csupán 62 esztendős volt, mikor meghalt.
Indirekt/Blikk
