Április 22-én vettek végső búcsút Törőcsik Maritól, hajdani férje, barátja, Bodrogi Gyula az ATV Heti Napló stábjának így emlékezett rá.
Törőcsik Marit életének 86. évében, hosszas betegség után április 16-án hajnalban érte a halál. A Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett alkotót a Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Április 22-én szűk családi körben vettek tőle végső búcsút.
Egy nyomtatott névtábla, egy csokor sárga rózsa, és egy üres öltöző. No és a tükör, amelyik előtt annyiszor sminkelt. Törőcsik Mari hajdani szobácskája a Nemzeti Színházban. Előadás előtt onnan nézhetett ki a Dunára, és ott gondolhatta át, hogy mit is akar aznap játszani. Bár a vége felé már, mondja a hajdani férj, és barát, Bodrogi Gyula szerint a túlélésért küzdött a színpadon. Gyula bácsi elmesélte a Heti Naplónak, hogy színművészeti főiskolán ismerte meg Törőcsik Marit. Azt mondta, hogy egy félévi vizsga volt, ahol a későbbi felesége éppen énekelt. Az ottlévők többsége szerint nem túl jól. Bodrogi viszont teljesen mást hallott. „Én meg úgy hallottam, hogy valami eszméletlenül gyönyörűszép énekhangja van. És akkor én beleszerettem” – emlékezett vissza a színművész.
De nemcsak a színészhallgatókat babonázta meg, hanem az akkor már befutott filmrendezőt, Fábri Zoltánt is. Stábunk talált egy cikket a korabeli Film Színház Muzsikában, amelyben Fábri arra panaszkodik, hogy hónapokig nem találta meg a hamarosan elkészülő Körhinta című film főhősnőjét: „tömegesen érkeztek a jelentkező levelek, rengeteg jelentkezőről készült próbafelvétel. Végül Törőcsik Marianne-ban, a főiskola elsőéves növendékében találtam meg az igazi Marit”. A már említett cikkben minden főszereplőt kikérdez az újságíró a filmről, kivéve Törőcsik Marit. Róla csak annyit írt, hogy szorgalmasan tanul a főiskolán, és ha sikeres lesz, akkor még szorgalmasabban tanul majd.
Pedig lehet, hogy megért volna egy kérdést a diáklány. Azért is, mert a Körhinta a Cannes-i filmfesztiválon 1956-ban, iszonyatosan sikeres lett. Még a legjobb filmnek járó Arany Pálmára is jelölték. Törőcsik Marit viszont nem vitték ki a bemutatóra. A sikert jelzi, hogy az Oscar díjas francia rendező, Francois Truffaut például ezt írta a Naplójába: Brigitte Bardot Cannes-ban? De minek? Törőcsik Mari Budapesten – miért nem itt? Szóval a főiskolás diáklányból, egycsapásra sztár lett, akiről Londontól New Yorkig írtak a lapok. Persze a sztárság nem jelentett gazdagságot.
Bodrogi elmondása szerint a színésznő a Körhintáért pausálét, vagyis egyben egy összeget, valamint napidíjat kapott. A pausálé 3000 forint volt, a napidíja pedig 120 forint. „Persze azt mondjuk, hogy akkor más volt a pénz értéke. De ez akkor is kevés volt, hogy csináltatott egy szép, szürke kabátot, aminek az ára 3500 forint volt” – mondta. Ő lett az ország legismertebb fiatal színésznője. A kor legjelentősebb színházi magazinjának 1958-59-60-as példányait. Törőcsik Mari szinte kibérelte magának a címlapot. Egyetlen más színész sem volt annyit az újság első oldalán, mint ő. Törőcsik Marinak is volt egy-két kedvence. A filmek közül a Casablanca volt neki a legjobb. De imádta, ahogyan Kozák András verset mond, és csodálta Mészáros Ági tudását. Az már csak véletlen műve, hogy Mészáros Ági lánya az a Voith Ági, aki Bodrogi Gyula második felesége lett. Törőcsik Marinak meg három és fél férje volt. Meg egy fél, mert ő Tordy Gézát is annak számította, bár vele nem házasodtak össze. Végső társa Maár Gyula filmrendező lett, de a többieket sem feledte el.
Bodrogi Gyula arra a kérdésre, hogy nem volt-e féltékenyek egymás sikereire, azt mondta, hogy hangozzék bármilyen furcsán: egyáltalán nem. Az is igaz, hogy ifjú felesége sokáig nem is látta őt a színpadon. Amikor viszont igen, akkor nagyon megdicsérte: „bejött az öltözőbe, és azt mondta, hogy édes Bodrogi, én nem is tudtam, hogy te ilyen jó színész vagy” – idézte fel a Kossuth-díjas színész. Ettől még sokáig nem Bodroginak hívta a köznyelv, hanem Törőcsik Mari férjének. Merthogy mire az ő pályája nekilendült, felesége már európai hírű sztár volt. Hogy mitől volt más lett Törőcsik Mari, mint a többi színésznő?
„Abban a pillanatban, amint belépett Mari a színpadra, oda kellett rá figyelni. Csuda, csuda kis leány volt, az biztos” – fogalmazott Bodrogi.
