Hosszan tartó tapssal jutalmazta a szerdai esti díszbemutatón Enyedi Ildikó A feleségem története című filmjét a 74. cannes-i filmfesztivál közönsége.
A cannes-i fesztiválpalota 2300 férőhelyes Lumiere nagytermében telt ház előtt mutatták be a hivatalos versenyprogram magyar alkotását, amely 23 művel verseng az Arany Pálmáért.
A cannes-i fesztivál hagyományainak megfelelően, a világpremier előtt A feleségem története alkotói fotósok sorfala előtt vonultak fel a vörös szőnyegen, ahol Pierre Lescure, a fesztivál elnöke és Thierry Frémaux művészeti igazgató köszöntötte őket.
A teremben a már helyüket elfoglaló nézők állva köszöntötték Enyedi Ildikót és filmje külföldi színészeit, többek között a holland Gijs Nabert, a francia Louis Garrelt, az olasz Sergio Rubinit és a svájci Luna Wedlert, valamint a magyar stábot. A film francia női főszereplője, Léa Seydoux azonban nem tudott részt venni a díszbemutatón, miután a közelmúltban koronavírussal diagnosztizálták, s bár tünetmentes, a második negatív tesztjéig karanténban van Párizsban.
A feszült figyelem kísérte vetítés végén a nézők több mint öt percig állva tapsolták az alkotókat, akik szintén felállva hálálták meg a meleg fogadtatást.
Enyedi Ildikó a könnyeivel küszködve, meghatottan mondott köszönetet a színészeknek és mindazoknak, akik a filmben dolgoztak, valamint a fesztiválnak, amely meghívta az alkotást.
„Nagyon köszönöm, hogy itt lehetek önökkel együtt a film legelső vetítésén” – mondta franciául a rendezőnő.
„Nagyon-nagyon meg akartunk csinálni ezt a filmet, a teljes szívünket beleraktuk. És most útjára indul” – tette hozzá.
Enyedi Ildikó pályafutásában meghatározó szerepe van a cannes-i fesztiválnak, ahol legelső filmje, Az én XX. századom – amelyet az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű válogatásban mutattak be – 1989-ben elnyerte a legjobb első filmnek járó Arany Kamerát. A versenyprogramba viszont most először kapott meghívást a magyar rendezőnő.
Az Arany Pálma díj kiosztása és a záróünnepség szombaton lesz Cannes-ban.
A féltékenység és a szerelmi kétkedés természetrajzát bemutató, csaknem háromórás, nagyszabású, kosztümös, angol nyelvű film Füst Milán több mint húsz nyelvre lefordított, irodalmi Nobel-díjra jelölt A feleségem története című regényének adaptációja.
