A cukrászhölgynek bejárása volt a Király öltözőjébe, sajtos masnit vitt neki.
Húsz év telt el Zámbó Jimmy halála óta, de még mindig újabb és újabb titkok derülnek ki a Királyról. Bár mindig rengeteg ember vette őt körül, s ezrek szerettek volna a közelébe férkőzni, Jimmy mégis egy mosonmagyaróvári házaspárt fogadott leginkább bizalmába, életének utolsó két évében igen szoros, bensőséges viszonyt ápolt velük.
Lautner Marika máig őrzi Jimmy fotóit, aláírását, a közös képeket, s minden emléket, amely az énekesre emlékezteti őt.
„Édesapám nagyon beteg volt, amikor valaki adott egy Jimmy-kazettát, amit a kocsiban hallgattam mindig. Nem is tudtam, ki ez az ember, de a dalai hozzám szóltak, nagyon megérintettek. Amikor elszakadt a kazetta szalagja, bementem a boltba, hogy adjanak egy másikat, akkor derült ki számomra, hogy ki is az előadó. Imádtam minden számát, úgy éreztem, hogy a lelkemhez szólnak, és segített a nehéz időszakban” – elevenítette fel az 1998-as évet Marika, aki nem sokkal később egy újságban látta a felhívást, hogy a rajongók telefonon beszélhetnek Jimmyvel.
Marika azonnal tárcsázta is a megadott számot. A beszélgetést személyes találkozó követte a Dáridó című műsor születésnapi buliján.
„Nem sokkal a halála előtt bevallotta nekem, hogy mennyire magányos. Sosem felejtem el, egyszer mentem be hozzá a koncert után, ott ült a széken, könyöke a térdén, az arca a tenyerébe temetve. Kérdeztem tőle, hogy „Mi van, Király?”, mire ő csak annyit válaszolt, „Király, Király, de milyen magányos Király”. Ez a mondat azóta is cseng a fülemben. Jimmy sokakat a bizalmába fogadott, de a legtöbbről kiderült, hogy érdekből van vele, ezért egy idő után hamar eltaszított magától mindenkit, félt a csalódástól. A mi barátságunk azonban töretlen volt.”
Indirekt/Blikk
