Az első világháborút lezáró tárgyalások utolsó felvonása volt, de a magyarság számára a legfájdalmasabb és legnagyobb veszteséget hozó diktátumként íródott bele a történelemkönyveinkbe. Több mint száz éve írták alá a trianoni békeszerződést, melynek tollvonásai családokat, egy egész nemzetet szakított darabokra.
Országszerte zúgtak a harangok és szólaltak meg a szirénák 1920. június 4-én, amikor délután 16 óra 32 perckor Benárd Ágost, az akkori magyar kormány népjóléti és munkaügyi minisztere és Drasche-Lázár Alfréd, rendkívüli nagykövet, államtitkár aláírta a Versailles-i Nagy-Trianon palotában azt a szerződést, amely értelmében Magyarország elvesztette lakosságának és területének kétharmadát, ezzel megpecsételve sok millió ártatlan ember sorsát. A Blikk a trianoni szerződés aláírásának 102. évfordulóján összegyűjtött 10 fontos tényt!
A „vörös térkép”
A magyar küldöttség a békeszerződés aláírása előtt hónapokkal próbálta a magyarság számára a legjobb kártyát kijátszani, hogy a lehető legkevesebb területet veszítse el Magyarország. Gróf Apponyi Albert vezetésével nyolcan mentek Párizsba 1920 január 7-én, köztük gróf Teleki Pál is, aki elővette híres, a Kárpát-medence etnikai viszonyait ábrázoló térképét. Ezen piros színnel jelölte a magyarságot, a látvány pedig fájdalmasan sokatmondó volt: jelentős mértékben lepte el a vörös szín a térképet. Az ábrát azóta is „vörös térképképként” jegyzik a magyar történelemkönyvek.
Bezárták őket
Miután a delegáció megérkezett, Apponyiékat rögtön a Neuilly-ben lévő Château de Madrid nevű szállóba szállították, ahol házi őrizetben kellett lenniük, így a szervezett béke konferencián valójában nem vettek részt, s csak 1920. január 16-án volt lehetőségük rá, hogy előadhassák a magyarság álláspontját a békeszerződésről. Ekkor mondta el gróf Apponyi Albert híres védőbeszédét:
– Igen tisztelt Elnök úr, Uraim! Engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem, hogy alkalmat adtak nekünk álláspontunk kifejtésére…
…Ily nehéz és különös helyzet előtt állva, kérdezzük, hogy a fent említett elvek és érdekek mely szempontja váltotta ki ezt a különös szigorúságot Magyarországgal szemben? Talán az ítélkezés ténye lenne ez Magyarországgal szemben? Önök, Uraim, akiket a győzelem a bírói székhez juttatott, Önök kimondották egykori ellenségeiknek, a Központi Hatalmaknak bűnösségét és elhatározták, hogy a háború következményeit a felelősökre hárítják. Legyen így; de akkor, azt hiszem, hogy a fokozat megállapításánál a bűnösség fokával arányban kellene eljárni, és mivel Magyarországot sújtják a legszigorúbb és létét leginkább veszélyeztető feltételekkel, úgy azt lehetne hinni, hogy éppen ő az, aki az összes nemzetek közül a legbűnösebb. Uraim! Anélkül, hogy e kérdés részleteibe bocsátkoznék, hiszen ezt benyújtandó okmányaink fogják megtenni, ki kell jelentenem, hogy ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, amidőn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel és legfeljebb csak befolyást gyakorolhatott az Osztrák–Magyar Monarchia ügyeire és amely nemzet ezt, mint a legutóbb nyilvánosságra hozott okmányok bizonyítják, fel is használta arra, hogy helytelenítse azokat a lépéseket, amelyeknek a háborút elő kellett idézniök.… – érvelt akkor a gróf.
Még a patakban is hajózhatnak
A békeszerződéssel kapcsolatban sok pletyka és tévhit is kering. Van, aki szerint a csehszlovák politikusok hihetetlen könnyen félrevezették az antant szakértőit, amikor a szlovákiai folyók hajóztatásáról kérdezték őket. Ekkor Edvard Benes, cseh politikus a Vág patakot hajózhatónak tartotta, jól lehet, csak félig. Benes volt az a politikus is, aki a béketárgyalásokon nagyban hozzájárult Magyarország rossz megítéléséhez is.
Apponyi, az ellenző
Amikor elkészült a diktátum végleges szövege, amely alapján Magyarország területének kétharmadát elvesztette, a magyar küldöttség vezetője, gróf Apponyi Albert nem volt hajlandó aláírni, mert a népszavazásra tett előterjesztését nem fogadták el. Így végül a korábban a küldöttségi jelentéssel hazatérő Drasche-Lázár Alfrédra és Benárd Ágostra hárult a hálátlan feladat, hogy ezt megtegye. Visszatértek Versailes-ba, és aláírták a magyarság legfájdalmasabb dokumentumát.
Az angolok is tiltakoztak
Apponyi és a magyar küldöttség tagjai mellett szerencsére voltak még, akik nem tartották fairnek a békediktátum magyarságot érintő pontjait. Az angol parlament 60 képviselője 1920 májusában petícióval tiltakozott a trianoni szerződés törvénybeiktatása ellen.
Revízió akkor is, és most is
A versailles-i szerződés aláírása után a magyar külpolitika nagyrészt a revízióról szólt. Egészen a második világháború végéig a „mindent vissza” hívei voltak többségben a magyar nagypolitikában. A korábbi határok visszarajzolását propagáló plakátok és szlogenek jelentek meg a magyar lapokban, köztük az ikonikus Nem! Nem! Soha! vörös-fehér színű plakát is feltűnt a magyar utcákon. A revíziós törekvések nemrég újra lángra kaptak. A Mi Hazánk Mozgalom a trianoni békeszerződés 100. évfordulóján, 2020-ban hétpontos akciótervben követelte a revíziót.
Nem lehet tengeralattjáró
A diktátumnak létezik a 124. cikkeje, amely kifejezetten hangsúlyozza, hogy Magyarország nem építhet tengeralattjárót. A területi változások tükrében azonban elég hamar világossá válhatott, hogy nem is maradt tengerünk, ahol használhatnánk tengeralattjárót.
Nem örökítették meg a fájdalmat
A trianoni békeszerződés aláírásáról egyetlen tekercsfelvétel létezik, amiről másolatot a csehszlovákoktól kaptak a magyarok valamikor az 1950-es ’60-as években, a kilenc perces felvételt a Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet őrzi. Az egyik ott dolgozó szakember szerint a magyar küldöttség – érhetően – nem vitt magával operatőr, hogy a fájdalmas pillanatot megörökítse.
Elvesztettük gyarmatunkat is
Kevesen tudják, de Magyarországnak volt egy apró kínai gyarmata, amelyet szintén elvesztettünk. A XIX. század végén Kínában kitört a „boxerlázadás”, amit nyolc nagyhatalom összefogva fojtott el. A résztvevők között magyar katonák és tengerészek is akadtak, akik a Zenta nevű védett cirkálóval érkeztek a területre. Mivel a harcok végén győztünk, ezért az anyacsászárnétől 1 km2-t kaptunk Tiencsinből gyarmatként.
Kellene a tinta, ha nyomtatnánk
Egyszer kiszámolták, hogy ha a békediktátumot valaki ki akarná nyomtatni, akkor nem lenne olcsó mulatság – legalábbis a tintából kellene bőséggel. Ha 12-es betűmérettel kerülne nyomtatásba a magyar szöveg, akkor az OpenOffice odt formátumában 118 oldalt tenne ki, és még az angolt illetve a francia részt nem is számoltuk.
Indirekt/Blikk
