A bibliai Ábrahám próféta is állítólag a joghurtnak köszönhette hosszú életét
Joghurtot már az ókorban fogyasztottak. Az Ószövetségben is megemlítik a savanyított tej jótékony hatását. Állítólag a 174 évesen elhunyt Ábrahám próféta ennek is köszönhette hosszú életét. Az ókori görög orvos, Hippokratész azt vallotta: „a halál a beleinkben lakozik”.
A történelem során arra jöttek rá az emberek, hogy ha a friss tejet megfelelő hőmérsékleten tartják, akkor egy idő után megsavanyodik és tartósabb lesz. Felismerték, hogy az így kapott tejtermék jót tesz a szervezetnek. Ilyenkor ugyanis a baktériumok a tejcukrot tejsavvá alakítják, vagyis fermentálják a tejet. Ha a jó bacilusok dolgoztak, akkor finom volt a végtermék és megitták, ha a rossz, akkor kiöntötték, mert tudták, hogy a tejelő jószág beteg vagy legyengült volt. Megtanulták, hogy a finom savanyított tej alapanyagául szolgált a következő friss tej savanyításához, vagyis oltóként funkcionált. Ami megmaradt az edény alján, ahhoz öntötték a friss tejet, amely segített a jó baktériumok elszaporodásában.
A joghurt szó eredetileg török származású, tőlük vehette át sok más nemzet a XIX. század végére. Ekkor ugyanis Louis Pasteur megkülönböztette a jó és a rossz baktérium fajokat. Nem sokkal később a párizsi Pasteur Intézetben dolgozó Ilja Iljics Mecsnyikov megfigyelte, hogy a bolgár Rodope hegységben élő pásztorok sokszor száz évnél is tovább élnek, és titkuk az elfogyasztott ételekben rejlik. Sok joghurtot fogyasztottak, amelyet Mecsnyikov kutatni kezdett, és rájött, hogy a benne lévő baktériumok jótékony hatást gyakorolnak a szervezetükre, sőt, a tejsavbacilusok elpusztítják a bélben lévő mérgező anyagokat. Kitenyésztette a tej alvadását előidéző fajt és elnevezte Lactobacilus Bulgaricusnak (a bolgár hegység miatt). Felfedezését 1908-ban Nobel-díjjal jutalmazták.
A XX. században egyre népszerűbb lett világszerte a joghurt. Eleinte csak patikákban árulták, majd az élelmiszerboltokban is. Manapság sokszor gyümölcsöket kevernek hozzá, így még kellemesebb az íze.
