Odacsapott politizáló színészkollégáinak, úgy véli a legendás művész, hogy nem érdemes politikával foglalkozni.
Jó estét nyár, jó estét szerelem. Jövő héten, amikor beköszönt a kánikula, ezt kiabálhatjuk egy langyos éjszakán az ég felé. De ezt mondhattuk egy hideg-rideg februári estén is, még 1972-ben, amikor ezzel a címmel mutatta be a televízió a Fejes Endre regényéből készült megrázó filmet. A fiatal Harsányi Gábor élete talán legemlékezetesebb alakítását. A Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész immár 78 esztendős. De még mindig megállítják az utcán, s azt mondják neki: én lenni görög diplomat…
Ő pedig nem öregszik, karategyakorlatokkal tartja fiatalon magát. Egy szál gyertya az imádott csokitortán. Így ünnepli a születésnapját évről évre Harsányi Gábor. Idén sem volt ez másképp. A családja egyik fele átölelte, megsimogatta az arcát, s azt mondta neki: még sokáig szeretnénk ünnepelni téged.
– Az az igazság, hogy ez a 78 már megfordítva is nagyon sok. Viccelődni sem lehet vele – mondta Harsányi Gábor. – Az embert kicsit megijeszti, és elgondolkodtatja. Tele vagyok tervekkel, folyamatosan játszom, a saját színházammal járom az országot, és e mellett írok. De…Az ember nem tudhatja, mikor fogy el a levegő. Egészségesnek érzem magam, s minden nap a kertemben karate formagyakorlatokat végzek. Karban tartja a lelket és a testet. Ugyanakkor a szomszéd nevetve látja mindezt, hallja ahogy nyögdécselek edzés közben, és azt gondolja: na a színész megbolondult öregségére.
Vigyáznom kell magamra ebben a korban, már csak a családom miatt is. Büszke vagyok rájuk. Ditta Németországban él két unokámmal, egy multinál dolgozik, vezető beosztásban. Melinda itthon maradt, drámapedagógus, és ő is megajándékozott engem két unokával. Viktor fiam Hágában diplomázott, és gazdasági vonalon lett sikeres. Rengeteg figyelmet és szeretetet kapok tőlük…
S a népszerű színész meghatódva fogadta a jókívánságokat, felszeletelte kedvenc édességét, s arra gondolt: valóban sok – nagyon is sok terve van még az életben, hiába mutatja a naptár azt a bizonyos 78-as számot. Nagyjából száz tévéfilmet forgathattam, ez volt az életem. A mai napig színésznek tartom magam – az írás afféle hobbi.
Látom a kollégáimon, hogy folyamatosan megszólalnak politikai, közéleti témákban. Pedig a színész nem ért a politizáláshoz. Nekem is megvan a véleményem, de ezt a szavazófülkében, behúzott X-el mondom el, nem pedig nyilvánosan. Nem a mi feladatunk, nem a mi dolgunk megváltani vagy megváltoztatni a világot. Tőlünk azt várja a közönség, hogy szórakoztassunk, hogy kikapcsolódást nyújtsunk még az ilyen, feszültségekkel teli időszakokban is.
