75 éves korában elhunyt Tamás Gáspár Miklós. A filozófus hosszú betegséggel való küzdelme után adta fel a harcot.
Tamás Gáspár Miklós írásai és előadásai több nemzedéknek mutattak példát arról, mit is jelent pontosan az értelmiségi szerepvállalás és a polgári öntudat. Tartalmas életpályát tudhat maga mögött: diplomáját a Babes–Bólyai Tudományegyetemen szerezte 1972-ben, majd az Utunk nevű irodalmi folyóirat főszerkesztője volt 1978-ig, ezután pedig Magyarországra költözött, ahol az ELTE Bölcsészkarán tanított filozófiatörténetet, ám „ellenzéki magatartására” hivatkozva elvesztette az állását.
Politikai pályára is lépett: 1989-ben a Szabad Demokraták Szövetségének színeiben bejutott a parlamentbe, 2000-ben azonban kilépett a pártból. 2002-től egy aktivista mozgalom, az ATTAC Magyarország alelnöke lett, 2008-ban megalapította a Szociális Chartát, 2009-ben pedig a Zöld Baloldali Párt Európai Parlamenti képviselőjelöltje lett.
2009-ben Húszéves Köztársaság-díjjal tüntették ki, 2020-ban pedig Budapest díszpolgárává választották. 2022-ben Baumgarten-díjat is kapott.
A filozófus néhány hónappal ezelőtt őszintén vallott gyógyíthatatlan betegségéről. „Ez egy gyógyíthatatlan betegség, amit intenzív kezeléssel tűrhető állapotban lehet tartani. Ez a kezelés eléggé próbára teszi a szervezetemet, úgyhogy hol jobban vagyok, hol kevésbé. Ha nem is annyit, mint korábban, de tudok dolgozni, a gondolkodásban nem zavar. Fájdalmaim nincsenek, jóval gyengébb vagyok a kelleténél, de közvetlen életveszély pillanatnyilag nincs” – mondta, majd hozzátette: Súlyos beteg vagyok, de élni akarok!
