Ismeretlen eredetű lökéshullám érte el a Földet: a tudósok vélekedése szerint az AR3165 jelű napfolt indíthatta el. A Nap felszínén található folt december 14-én legalább nyolc napkitörést bocsátott ki, ami rövid ideig tartó rádiókimaradást okozott az Atlanti-óceán felett.
A napfoltok olyan területek a Nap felszínén, ahol az elektromos töltések áramlása által létrehozott erős mágneses mezők csomókba rendeződnek, majd hirtelen elszakadnak. Az így felszabaduló energia a napkitöréseknek nevezett sugárzást indít el. A CME-k több millió mérföld/órás sebességgel haladnak, és a napszélből származó, töltött részecskék egy óriási, kombinált hullámfrontot alkotnak, amely (ha a Föld felé irányul) geomágneses viharokat válthat ki.
A geomágneses viharok akkor keletkeznek, amikor az energikus (többnyire elektronokból, protonokból és alfa-részecskékből álló) naptörmelékek elnyelődnek a Föld mágneses mezejében, majd összenyomódnak. A részecskék a pólusok közelében, ahol a Föld védő mágneses mezeje a leggyengébb, keresztülsuhannak és felkavarják az oxigén- és nitrogénmolekulákat, aminek hatására azok fény formájában energiát szabadítanak fel, és színes sarki fényt – például az északi fényt – produkálnak.
A viharok repedéseket is létrehozhatnak a magnetoszférában, amelyek órákig nyitva maradnak, lehetővé téve, hogy bizonyos napelemes anyagok átáramoljanak, így megzavarva a műholdakat, a rádiótávközlést és az energiarendszereket.
Szerencsére a mostani vihar, amely december 19-én érte el a Földet, G-1 osztályú volt, ami meglehetősen gyenge. Kisebb ingadozásokat okozott az elektromos hálózatokban, köztük a mobil eszközök és a GPS-rendszerek működésében.
A tudósok arra számítanak, hogy a Nap aktivitása a következő néhány évben folyamatosan emelkedik majd, és 2025-ben eléri az általános maximumot, mielőtt ismét csökkenne.
