Meglepő fordulat: családja körében, szeretett felesége, Krisztina mellett töltötte élete utolsó időszakát Lippai László.
A szerda hajnalban 62 éves korában elhunyt színművész tavalyelőtt még szomorúan mesélt lapunknak arról, hogy felesége elhagyta, összeomlott az élete. Ám egy olyan mély és mindent elsöprő szerelem, amely a házaspárt évtizedekig összekötötte, nem múlik el egyik napról a másikra.
A Blikk családi körből megtudta, Lippai László és Krisztina jó pár hónappal ezelőtt kibékült és rendezte a kettejük között korábban kialakult konfliktusokat, az asszony és a színész szerettei az utolsó pillanatig ott voltak mellette.
– Lippi sokszor hangoztatta, hogy Krisztina volt az örök szerelme, és a felesége ugyanígy érzett. Nagyon szerették egymást és az ilyen érzelmek tényleg felülírnak mindent. Lehet, hogy nem volt egyszerű számukra az együttélés, de egymást nélkül még nehezebb volt számukra az élet – árulta el a neve elhallgatását kérő családtag, aki azt is hozzátette, közösen döntöttek arról, hogy az újbóli egymásra találásukat nem hozzák nyilvánosságra. A környezetükben sem tudta mindenki, hogy kibékültek, elvonulva a világ elől – Krisztina a férje betegsége miatt érzett aggodalmát, fájdalmát elrejtette még a Madách Színházban vele dolgozó kollégái elől is –, békében próbálták eltölteni a sors által nekik szánt közös időt.
– Nem szerettek volna boldog szerelmespárként parádézni, élni akarták az életüket, egymással foglalkozni. Egyikőjük sem számolt azzal, hogy a sors ilyen gyorsan közbeszól, egyszerűen nem vették számításba, hogy a tragédia bekövetkeztével az utolsó róluk megjelent hírek arról számolnak be, hogy gond van közöttük. Pedig már régen nem volt erről szó – folytatta a rokon, aki elárulta, nehezek voltak Lippai László életének utolsó hetei, de a színész boldog volt, hogy a szerettei vették körül.
– Életének utolsó hetét már kórházban töltötte, de amennyire csak lehetett, ott is mellette maradtak a szerettei, fogta a kezét a felesége, Lippike a legnagyobb békében, szeretetben töltötte az utolsó hónapokat, és ez volt a legfontosabb – mondta könnyes szemmel a családtag.
