51 éves korában elhunyt Csollány Szilveszter, olimpiai bajnok tornász. Csollányt december 3-án, pénteken szállították kórházba, koronavírussal fertőződött meg – közölte a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) és a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) közös közleményében.
A Sopronban élő Csollány Szilveszter december 3-án került tüdőgyulladással a helyi kórházba. Mivel állapota gyorsan romlott, Budapestre, a Korányi-kórházba szállították. Az 51 éves tornász később lélegeztetőgépre került. Állapota kritikussá vált, úgynevezett vastüdővel tartották életben.
Az is tényként tudta mindenki, hogy Csollány nem az oltás híve volt, többször osztotta meg a vírusellenes Gődény György facebook-posztjait.
„Maga az a hír is alapvetően meglepett, hogy a szervezete, az immunrendszere nem állt ellen a vírusnak. Heti egyszer rendszeresen elbeszélgettem vele telefonon, és nemrég tudatta, hogy újabban félmaratonikat teljesít. Ez jó erőnlétre vall, viszont újdonság, mert a tornászok nem arról híresek, hogy rajonganak a hosszútávfutásért” – mesélte kórházba kerülési után egykori edzője, Vereckei István.
Ifjúsági sportolóként Győrben kezdett el tornázni, 15 évesen a łódźi IBV-n lett negyedik, első érmét az 1988-as ifjúsági Eb-n, Avignonban szerezte gyűrűn. Ebben az évben igazolt az Újpesti Dózsába, ahol csapatbajnoki címet szerzett, majd egy évvel később már a felnőtt válogatott tagja lett.
Első felnőtt nemzetközi érmét az 1990-es, lausanne-i Európa-bajnokságon szerezte, gyűrűn lett bronzérmes. 1992-ben már a párizsi világbajnokságon ért el második helyet. Három (1992, 1996 és 2000) olimpián szerepelt. Barcelonában még a hatodik, Atlantában már a második helyen végzett, karrierjét a 2000-es, Sydney olimpián koronázta meg, ahol gyűrűn olimpiai bajnok tudott lenni.
Pályafutása során Eb-n egy-egy arany- és ezüstérme mellett négyszer lett harmadik. A 2002-es, hazai rendezésű, debreceni világbajnokságon nyert aranyat, mellette öt vb-n végzett a második helyen. Magyar bajnokságon egyéniben tízszer, csapatban négyszer állt a dobogó legmagasabb fokán.
Az Újpest után a Dunaferr, majd a Budapest Honvéd sportolója volt. 2003-as visszavonulása után a vendéglátóiparban és edzőként is dolgozott. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, majd 2000-ben az Érdemrend tisztikeresztjét. Hétszer volt az év tornásza, kétszer az év magyar sportolója, 2009-ben beválasztották a sportág magyar halhatatlanjai közé.
