„Én az utóbbi négy évben szorgalmasan, tisztességesen és precízen dolgoztam a Rádiókabaréban. Ja, és folyamatosan. Veled ott – sajnálatomra – nem találkoztam.”
Laár András Galla Miklósnak adná megőrzésre vagy használatra a szerdán megkapott Karinthy-gyűrűt, ugyanis azt mondta, nem ragaszkodik a gyűrű konkrét fizikai valójához, ezért lehet, hogy Galla Miklósnál fogja tartani, vagy legalábbis felajánlja neki, hogy ha akarja, legyen nála és hordja ő.
Galla válaszára egészen estig várni kellett. Mint ismert, a Holló Színház atyja hónapok óta ádáz harcot vív a közmédiával, akik – állítólagos botrányaira hivatkozva – megvonták tőle a korábban már neki ítélt elismerést.
A levelének szövegét változtatás nélkül közöljük:
„Kedves Andris! Nagyvonalú felajánlásodat köszönettel elfogadom. Ezzel a mélyen emberi, mérhetetlen tisztességről árulkodó gesztussal visszamenőleg is hitelesíted azokat a színházi esteket, amelyeket együtt hoztunk lére, és azokat a dalokat, melyeknek a zeneszerzője én vagyok, a szövegírójuk pedig Te. Ma is boldogan éneklem színpadon a Bár lennék súlylökőt éppúgy, mint a Mentők!-et és a Ha jegy nélkül utazolt. Közös szerzeményeinket. Karinthyval nekem is gyerekkoromban kezdődött a kapcsolatom, mégpedig a Tanár úr, kéremmel. Olvastam.
Neked köszönhetem, hogy humorista lettem, hiszen a Te zseniális verseidre épült az első est, amelyben konferansziéként kinőttem magam.
Egy kis igazítást azonban kérek: a gyűrűt végleg add nekem. Egyrészt öt hónapig hitegettek azzal, hogy megkapom, le is mérték hozzá az ujjamat, másrészt a gyűrű alapításakor azt fektették le az Alapító Atyák, hogy annak jár a Karinthy-gyűrű, aki a Rádiókabaré műsorában jól teljesít. Én az utóbbi négy évben szorgalmasan, tisztességesen és precízen dolgoztam a Rádiókabaréban. Ja, és folyamatosan. Veled ott – sajnálatomra – nem találkoztam.
Andriskám, soha, sehol nem meztelenkedtem nyilvánosan. Egy rágalmazó színészecske akar engem mindenáron lejáratni, vélhetően hamisított bizonyítékokkal. A tehetségtelenség bosszúja a tehetség ellen.
De Andriskám, mi tehetségesek vagyunk! Mi, mind a ketten! Te meg én! Boruljunk egymás nyakába, és szépen add ide a Karinthy-gyűrűmet!
Nagyon köszönöm! Sok szeretettel üdvözöllek: Miklós.”
Indirekt/Blikk
